Budapest a Népszabadságban, 1992-2003 - Budapesti Negyed 49. (2005. ősz)

Házak, utcák, terek, boltok, lakótelepek

Amikor félve érdeklődöm, ezr leírhatom-e, öntudatos igen a válasz, mondván, hogy a lehető legszabályosabban alkalmazzák őket. „Még elbízzák magukat" tréfálkozgat Tóthné, de azért csak kiböki, hogy tisztességes, becsületes józan életű férfiak valamennyien. A végül így mégis szembe dicsért urak egyike az árpástói illetőségű Budai András agrármérnök, aki a romániai téeszkorszak kimúltával kötött ki a Hintó lovai (most éppen Tündér meg Szellő) és Budapest mellett. Ő meséli, hogy a nagyvárosi forgalomban nekik talán még jobban oda kell figyelniük mindarra, amit tesznek, mint cg)' buszsofőrnek. Mert bár fiákerbe csak olyan lovat fognak be, amelyik békés természetű, eltűri, hog)' idegenek tapogassák, és nem rúgja meg azt sem, aki a marját fogdossa, ám azért a római-parti telep és a Margitsziget közötti távolság megtétele nem mindig sétagalopp. Rendszerint ügyelnek rájuk az autósok, de csak-csak akad köztük olyan, aki szorosan rátapad a hintóra, dudál, türelmetlenkedik, nem számolva azzal, hog)' megriadhatnak a lovak. Akkor pedig isten őrizze azt, akinek az útját keresztezik! Szerencsére komolyabb balesetük még nem volt, mondja Andtás, és már indul is, hogy új vendégekkel végigkocsikázzon a sziget árnyas útjain, fejezhetném be másutt jól bevált fordulattal ezt az írást. Ha a valóság másként nem akarná. Mert bár jócskán elszaladt az idő, utasból épp csak annyit látni, mint holdvilágból. 1995. július 7. P. 11 Ideges úr utazása a Hűvösvölgytől egészen a Széchenyi-hegyig és vissza Van-e szebb dolog egy könnyű, őszi úttörő-vasutazásnál? - tettem fel magamnak a kérdést, amikor világossá tették számomra, hogy nem úszom meg úttörő-vasutazás nélkül. Szűken számolva is minimum két tucat szebb dolog van - válaszoltam hamar-, viszont számtalan rondább is, mint példáid mezítláb aszfaltozni, csavaralátétre ráharapni vag)' hideg, zsíros párizsiszeleteket az arcunkra helyezni. Tehát akkor már inkább az úttörő-vasutazás. A Hűvösvölgyből készültem indulni, azzal a tervvel, hog)' majd a Széchenyi-hegyi másik végállomásnál a Körülvizelősnek vagy Csillagnak is nevezett Kőbüfében magamhoz veszek valamit, s majd úgy jövök vissza. Ami a Hűvösvölgy környékét illeti, itt jó vigyázni, az egyik kocsmában ki van írva, hogy milyen sört mérnek, és cz jól is hangzik, viszont amit valójában csapolnak, az még csak nem is emlékeztet az ilyen néven máshol csapolt sörökre, mi több, egészen másra emlékeztet. A másik kocsmáról csak annyit, hog)' ott meg