Pest-budai útikönyvek - Budapesti Negyed 45. (2004. ősz).

TÖRÖK ANDRÁS Nagy Budapest Könyv

Az „alkalmazott emberiesés" tudományáról Ha Budapestre jön, Kedves Olvasó, bármilyen ügyben, csaljon hozzá ittlétéhez legalább egy fél napot. Ha egynapi dolga van, jöjjön kettőre. Nem fogja megbánni. Képzelje magát Bécsbe vagy Párizsba, emlékezzen arra, ott hogyan viselkedett, hogy érezte magát. Most ezerszer jobb helyzetben van. Ismeri a nyelvet. Egyenrangú polgár. Pénze sem szűkös annyira, ahogyan külföldön szokott. Ismeretei bőségesek - legalábbis ahhoz képest, amennyi külföldön szokott lenni. Engedje hát el magát. „Don't worry, be happy!", ahogy a sláger mondja. Mindenre jut idő, ha nem ezúttal, hát legközelebb. Lába előtt hever ez a csodás, óriási város. Mennyit változott, mióta legutóbb itt járt! Igen, akkor is étterem volt itt, de akkor nem La Pampának hívták? (Most Szilvakék Paradicsom a neve - az egyik Rejtő-könyv után.) Amott egy autóparkoló volt, most meg amerikai fazonú irodaház. Itt autók zsúfolódtak, ma sétálóutca van. Ennek a háznak a homlokzata koromfekete és omladozó volt, most makulátlan fehér kő. Na végre valami változatlan ez a ház a Nemzeti Múzeum mögött tíz éve is fel volt állványozva, csak most már elborítják az óriásplakátok. Térkép, Icitcséí, hcitizsák Szóval ott a rengeteg emlék, csak elő kell hívni. Szerintem a város alapvető szerkezetét nem kell elmagyarázni. De nagyon kérem, ne restelljen térképet hozni magával. Térkép mindig kell, különben hogy fog odatalálni az általam ajánlott titkos helyekre? (Ebben a könyvben sincs mindenről térkép!) A következő fejezetben bőségesen lesz szó a térképekről, kiválaszthatja majd a leginkább tetsző fajtát. Ha restell térképet nézegetni az utcán, surranjon nyugodtan be egy kapualjba, és terítse ki ott. Semmiképpen se hozzon magával fényképezőgépet, hacsak nem új barátok megörökítésére. Semmi értelme versenyre kelni a bámulatosan megjavult képeslap-kínálattal. Azt a pénzt, amit fényképezésre költene, költse inkább kávéházakta. I lozzon viszont látcsövet. Leírhatatlan élményekben lesz része. Budapest a háztetők, szép feliratok, szobrok és szobor-nézetek városa. Nemegyszer javaslom majd: irányítsa ide vagy oda a látcsövet, nézzen át a folyó túlsó partjára. És mindenki tudja: látcsövet kevésbé lopnak. (A tolvajok nem tudják, mi a jó.) Az igazi vátoslesőnek kényelmesen kell járnia. Térképét, esernyőjét, mindenféle zsákmányát nem itt-ott felszedett műanyag zacskókban, hanem hátizsákban hordja. Kellemesen akarja érezni magát, és ahhoz az kell, hogy mindkét keze szabad legyen. Kell tehát egy könnyű, kisméretű háti-