Pest-budai útikönyvek - Budapesti Negyed 45. (2004. ősz).

ÁGAI ADOLF Porzó tárcza-levelei (1877)

A vér fejembe tolult. Azon gondolat, hogy e perc/ben tan nem vagyok egyéb, mint maroknyi hamu vagy holmi vegytani, bonthatatlan csapadék: megzavará elmémet. Kirohantam, az utczára értem anélkül, hogy tudnám miképp. Az 18,702 a nyomomban s gyöngéd karjaival akart visszatartóztatni. Kivűl kábító jelenet várt rám. Budapest fölébredt. Az emberek futottak, rohantak, lovagoltak, vágtattak, repültek, mint miriádnyi ázalékféreg egy csöpp mocsárvízben. Gőz-omnibuszok, villany-tevék, társas léghajók, sasparipák lövelltek föl-alá, ezikáztak ide s tova a földön s a levegőben. Utezán és levegőben folytonos összekoezódás. A tornászok kaucsuk-zsákokban ugrottak el fejeink fölött és, mert kezükön jártak, csak körül-lábalhatták ismerőseiket. Óriási árboezokon előfizetési fölhívásokat és olcsó kabátokat lobogtatott a szél, szemben egy három-lóerejű kintorna, gőzerővel recsegteté a höher Pétert, ez ős magyar dalt. Hat fehér szarvassal vontatott hintóban hírneves dr. Fabius Mercurius száguldozta be Budapest utczáit s mögötte egy magasztaló gőzgép üvölté dicsőségét a páratlan gyógyásznak s hatezer szerecsen, pirosban és aranyban, dobolá hatalmas voltát a titkos piluláknak. Márványból épült lelenczházból, melyen a „tiszta emberiség geniusának" szobra egy kis névtelen budapestit duczolgatott : 2000 újonszületett leloinczkét hoztak ki éppen. Mindegyikek már egy vezérczikket írt a „Hon"-ba. Oly nap volt éppen, melyen államköltségen apákat kerestek számukra s a 2000 szopós mind felém nyújtva ki apró karját, irtóztatón sivíták: „papa, papa!" Szorongásomban egy hatéves tengerészbe kapaszkodom, ki a fiumei magyar tengerész-iskolából kerülvén haza a vakácziókra: két varrólányt vezetett éppen karján a „Megyeri-színházba." Nevetett. Megfordultam, hogy az én kedves 18,702-tőm után nézzek. Ott futott az uteza végén éppen felém s én eléje. Egy gőzvízhordó szamárba ütköztem s az elgázolt. Azonnal ott termett a gyaloghintó, hogy az idegenek kórházába vigyen. Oly jól feküdtem a párnák között — egy puha kéz simítá meg homlokomat — -/V fiú van itt kéziratért. Tán föl is kelhetnél már? - Mit? Hát a gőz-szamár, a kalauz, a ... a ... Igen ám - a sylvesteri puncs!