Pest-budai útikönyvek - Budapesti Negyed 45. (2004. ősz).

ÁGAI ADOLF Porzó tárcza-levelei (1877)

lát. Tanult a pesti piaristáknál, a nyolcadik osztályt pedig a nagykőrösi gimnáziumban végezte. Első írói szárnypróbálgatásait Arany János tanár úrnak mutatta meg, véleményét kérve, hogy elküldje-e az egyik balladáját valamelyik folyóiratnak. Elete végéig őrizte a vörös tintás választ: „Bátran, jelent már meg rosszabb vers is ennél!" Rosenzweig József doktor azonban nem írónak, hanem orvosnak szánta a fiát. (Noha maga is írogatott, Vörösmarty- és Petőfi-verseket fordított héberre, sőt egy magyar nyelvű értekezése is megjelent a tetszhaláltól.) Nem volt apelláta, Adolf beiratkozott Bécsben az orvosi egyetemre, amit becsülettel el is végzett. Más kérdés, hogy jobban érezte magát a bécsi magyar hírlapírók között, és cikkeket kezdett küldözgetni a Hölgyfutár-nak, a Vasárnapi Ujság-nak, a Hon-nak és más lapoknak. A pályaválasztás kérdése ezzel el is dőlt. Porzó a Hon-ban és a Pesti Napló

'-ban lépett fel tárcaleveleivel, Csicseri Bors a Bolond Miská-ban tűnt fel, Forgó bácsi a Kis Lap című gyermekújságot szerkesztette, ráadásul Agai a saját nevén is kiadott egy képes irodalmi hetilapot Magyarország és Nagy Világ címmel. Az igazi huszárvágás azonban a nagyvárosi, „polgárosult" humort megtestesítő élclap létrehozása volt. Agai Adolf (azaz Csicseri Bors) a Deák-párt megbízásából alapította meg a Borsszem Jankó-t, amelynek első száma 1868. január 5-én került az utcára. Támadták is az ellenzéki lapok, legendák keringtek arról, milyen hatalmas összeggel támogatja a kormány. A vádakat egyrészt a siker cáfolta meg (az előfizetők száma két év alatt hatszázról négyezerre ugrott, és cz már bőven hozott nyereséget), másrészt az élclap csöppet sem bánt kíméletesen a kormánnyal. Agai következetcsen vívta „azt a háborút, amelyet, mióta élek, folytatok a nyegleség, a léhaság, a dolyf és a »virtus« ellen - a magyarság, a lelkiismeret szabadsága s a civilizáció mellett". Ezt a szemléletet fejezték ki a Borsszem Jankó - nem túlzás - zseniális figurái: Mokány Berci, a bárdolatlan vidéki nemes; Mihaszna András, fővárosi m. k. rendőr („mert röndnek muszáj [ennyi!"); Lengenádfalvay Kotlik Zirzabella, a csúnyácska dúskeblű honleány (titokban költőnő); Koroghy Bendő, a tandíjmentes filozopter; Spitzig Iczig, a magyar érzelmű zsidó kispolgár (akinek a fiát már Spitzényi Árpádnak hívják); Titán Laci, az ősgenie; Sanyarú Vendel, a kishivatalnok meg a többiek. Csicseri Bors tollhegyre tűzte a metropolissá növekvő Budapest sok jellegzetes alakját, és nem véletlen, hogy Porzó legjobb, legfrissebb tárcalevelei a Fővárosi képek ciklus darabjai. Mint Arany László rámutatott: „A gőz és villany mai korszaka, könnyű világforgalmával, iparának ezernyi leleményével, a művészetek közhasználatát megkönnyítő intézményeivel, váratlanul gvorsan