Pest-budai útikönyvek - Budapesti Negyed 45. (2004. ősz).

NAGY IGNÁC Budapesti Hírharang (1844-1848)

ni, lia talán magát a tényt nem lehet vagy nem tanácsos kikerülni. A pesti rendőrségnek sikerült a főbb utcákat nyílt botránytól megtisztítani, miért nem lehetne tehát ezt Buda néhány fürdejében is, különösen pedig a leglá­togatottabban eszközleni? Ezen megrovásra igen sok fürdő-látogató által szólíttattunk föl, s kívánjuk, hogy ne legyünk kénytelenek megrovásunkat élesebben ismételni. (október 4.) Buda csakugyan erősen magyarosodik, világosan bizonyítja azt többi közt ezen fölírás is, melyet a Virág utcában olvastunk: „Itten Sehütte­menyek, regei 7 oratol egész óraik Estve fel lehetattni." Fogadni mernénk, hogy az, ki e fölírást készítő, rövid idő múlva a drámaírók táborába fog állani, s csakhamar keserű neheztelésre fakadand, hogy még nem választatott meg a tudós társaság tagjává! — A Servita téren téli ablakokat raktak be, s egyet szépen lecseppentettek az utcára, mely oly közel zuhant le fejünk mellett, hogy a harangozás könnyen kiharangozássá válhatott volna. Máskor inkább csak a szobában kell az ablakokat összetörni, ha már éppenséggel gazdagíta­ni akarjuk az üvegeseket. 1848 (február 22.) Az állandó híd láncait a pesti oldalon kezdik már berakni; a to­longó nép közt egy öreg polgár is szemlélgető e működést, és sóhajtva szóla: „Minő gyönyörű munka ez, beh kár vele vesződni, hiszen az első török há­ború alkalmával bizonyosan lerontják a törökök, s a láncokat a szerencsétlen keresztyének megkötözésére fogják használni." Jó, hogy e veszélyre koráb­ban nem figyelmeztetett valaki, mert úgy alkalmasint lánchíd nélkül ma­radtunk volna. Félünk, hogy e hír le fogja nyomni a részvények becsét. ­Egy roppant pesti ház tulajdonosa, most zabon háromezer forintot veszt­vén, három napig tanakodott magában : miképp üthetné helyre e csorbát? Megvan, gondola, és lakosit egyenkint magához hívatá, s a szállásbért jövő gyertyaszentelőtől kezdve összesen négyezer forinttal emelte magasbra. Ez nem tréfa; a ház sarokház, és közelebb van a német színházhoz, mint a ma­gyarhoz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom