Pest-budai útikönyvek - Budapesti Negyed 45. (2004. ősz).

NAGY IGNÁC Budapesti Hírharang (1844-1848)

Fővárosi Parnasszus Budapesti Hírharang „Budapesten annyi a háziúr, mennyi csík az ecsedi lápban, és mennyi hamis hang a nemzeti színház énekeseinek torkában." Csípős humoráért szeret­ték az olvasók a „Budapesti Hírharang"-ot, Nagy Ignác rovatát. Lám, ebben a mondatban is két irányba lőtte ki nyilait, az undok háziurak mellett - ere­deti képzettársítással - a kornyikáló teátristák is megkapták a magukét. Nagy Ignác mulattatott, de nem mulatott, ismerősei soha nem látták mosolyogni. Borús kedvének okait kutatva a lélekbúvárok analitikus cse­megére bukkannának apa és fiú viszonyában. Idősebb Nagy Ignác, Feste­tics gróf keszthelyi tiszttartója szigorú ember volt. Fiának azért kellett öt városban (Gyöngyösön, Újvidéken, Baján, Pécsett és Budán) végeznie a gimnáziumot, nehogy túlságosan összebarátkozzék az iskolatársaival, mert az a tanulás rovására menne. Amikor pedig 1 M29-ben, tizenkilenc éves korá­ban beiratkozott a pesti egyetemre, az apa maga fogadott számára lakást egy elszegényedett nemes házaspárnál, Halmyéknál. Nem sejthette, hogy ezzel éppen ő vet véget a fiúi engedelmességnek. Ifjabb Ignác beleszere­tett Karolinába, szállásadóinak lányába, és megkérte a kezét. Leendő csa­ládfenntartóként hivatalt vállalt a kamarai számvevőségnél, miközben más­fajta ambíciót is táplált. Az irodalom, főképp a drámai műfaj, korábban is érdekelte, de mivel német neveltetést kapott, úgy képzelte, hogy egyszer majd német színdarabokat fog írni. A szép lelkű Karolina azonban Kisfaludy Károlyért és társaiért rajongott, s lelkesedésében hamarosan vőlegénye is NAGY IGNÁC

Next

/
Oldalképek
Tartalom