Pest-budai útikönyvek - Budapesti Negyed 45. (2004. ősz).

TÖRÖK ANDRÁS Nagy Budapest Könyv

Az Operaház hamar Európa egyik vezető zenei intézménye lett. Egy ide­ig Mahler igazgatta, s Puccini két operáját is személyesen állította színre. A Pillangókisasszony premierje után a zeneszerző pesti barátai tanácsára eszkö­zölt tekintélyes húzásokat. A második világhábotú után egy ideig Otto Klemperer vezette az együttest. Jelenleg mintegy 90 darabot tartanak re­pertoáron, ami az egész világon ritkaságnak számít. (...) A főbejárattól jobbra nyílt meg az Opera boltja. Nagyon jó könyveket, operai emléktárgyakat és kompaktlemezeket árusít. A vásárolt tárgyak az előadás után is átvehetők, vagyis ne riasszon vissza minket az, hogy nem tu­dunk mit kezdeni a vásárolt tárgyakkal. Még egy megjegyzés. Nem mondom, hogy olcsó dolog, de meg kell is­merni a „páholy-érzést". Nem érdemes úgy a másvilágra költözni, hogy az ember az életben egyszer ne nézze elnéző mosollyal a ruhatárnál tolongó nem-páholy-jegyeseket: mi ugyanis ilyenkor a páholyunkban akasztjuk fel a kabátot. És lesz ott egy felhajtható asztalka is. Ha kell, a szünetben pezsgőt is hoznak a büféből. Az mát igazán drága mulatság. Ilyenkor motyogjuk me­reven magunk elé: „Bécsben mindez tízszer ennyibe kerül..." (...) Az étterem mint komplex élmény Egyáltalán nem budapesti specialitás, de azért megemlítem, hogy sokunk számára az étterem nem csak az ételről szól. Szól az atmoszféráról, a beren­dezés harmóniájáról, a pincér(ek) szolga-, avagy úrilelkűségéről, a kínálat stílusáról és ötletességéről, és egy különös dologról, ami igen fontos: a többi vacsorázó összességéről, mint lényeges élményről. Nemrég megjelent első regényében John Lanchester angol író fogalmazta meg az étterem-élmény lényegét: „annak tudata, hogy az ember végre megtért egy olyan környezet­be, melynek elsődleges célja az, hogy a mi szolgálatunkra legyen: a célirá­nyos figyelem ragyogóan megvilágított palotája". Ez a könyv, meglepeté­semre megjelent magyarul, és alighanem ismét a Szindbád-filmhez hasonló ugrást idézhet elő a magyar kulináris kultúrában. Hogyan szerezzünk budapesti meghívéist? Induljon ki abból, kedves Olvasó, hogy pontosan úgy kell eljárni egy buda­pesti látogatás alkalmából, ahogyan egy külföldi utazást szetvez az ember. Ott is arra vágyunk, hogy meghívást szerezzünk emberek otthonába, hogy részesei lehessünk életének, ha csak pillanatokra is. Talán ekkor már nem is a meglesés a cél. I lanem a megtudás. Mit gondol a másik, hol él, melyek a tárgyai, milyen kilátás nyílik az ablakából.

Next

/
Oldalképek
Tartalom