Pest-budai útikönyvek - Budapesti Negyed 45. (2004. ősz).

TÖRÖK ANDRÁS Nagy Budapest Könyv

A „szabónégyszög" másik oldala is rossz ómennek bizonyult: a Gerbeaud-házban évekig működött befektetőcég, a G. Holding is hasonló robajjal dőlt össze. A cukrászda, bár kissé gyakran cserél tulajdonost, állítólag nincs veszélyben. (...) Az örökölt város /negyedik séta/ a Quint presszó feltámadása (V. Bárczy István utca 1-3.) A Quint presszó évtizedekig titkos jellegzetes pesti hely volt kitűnő kávéval, régimódi, a harmincas éveket idéző berendezéssel. Birkás Ákos festőművész, minden pesti, bécsi és berlini titkok tudója hívott meg egyszer ide, jelezve, hogy igazi pesti itt találkozik a másik igazi pestivel, legalábbis napközben. A kirakatban egy porcelán huszár állt cégérként, melyet a tulajdonos, Kovács Pál nyert sok olimpiai aranyérme mellé. A hosszú, keskeny terem falait magyar vívók nagyméretű, ide készült karikatúrái díszítették. Az asztalokon mignonok álltak olyasféle műanyag dobozokban, amelyekben a világ szerencsésebb felén varrógép-alkatrészeket árultak. A kilencvenes évek közepén a boltot visszaadta a Bajnok, s rövidesen utána meg is halt. Rettenetes, rézben dúskáló átépítés következett, melynek természetes következménye lett a kihaltság és a tönkremenés. A közelmúltban ismét átépítették, a legújabb berendezés olyan, mintha Héphaisztosz görög kovácsisten egy átmulatott dionüszoszi éjszaka után azon kapatosan alkotta volna, zavarosan, de ihletetten. (Különösen ilyen az üvegajtó fogantyúja.) Ezúttal párizsias bisztró kelt életre salátákkal, szendvicsekkel, kedves, fiatalos kiszolgálással, jó kávéval. Az emeleti részen néhány asztal, szerelmesek számára, oda fel kell vinni az ételt. A falon a kvint szó magyarázata, mindenféle ódon szótárakból és enciklopédiákból. "Palán elférne itt egy kép az egykori Ouintről is. Szerintem a régi Quint a vívó-szakkifejezésre utal. {Vesd össze: „terc" és „kvart" vágás.) (...) Az örökölt város / negyedik séta / Operaház (VI. Andrássy út 22.) Az egész Andrássy út, s egyben a magyar építészettörténet egyik legfontosabb epülete (Ybl Miklós, 1884). El lehet képzelni a környék rangját, ha még az Andrássy út kiépülte után is itt volt az ócskapiac, innét költözött a Teleki térre. Az építkezés kilenc éven át folyt; az építész, aki a munkát is vezette, állítólag megvizsgált minden szekér téglát. A hatalmas épület, talán változatossága miatt, nem is tűnik igazán nagynak, hacsak nem a Gellért-hegyről vesszük szemügyre. Jobboldalt van a művészbejáró, baloldalt pedig a királyi lépcsőház kocsifelhajtója és bejárata. Nézőtere ezerkétszáz személyes.