Pest-budai útikönyvek - Budapesti Negyed 45. (2004. ősz).

MEGYERY ELLA Budapesti notesz (1937)

Most meg kellene magyaráznom, persze, mi is volt a Tabán, mit jelentett Pestnek ez a romantikus kis szöglet? Mindent, ami csend, pihenés, gondokból kikapcsolódó szentimentalizmus, fiatalság és bohèmes önfeledtség. Mindent, amit a kettesbenvaló szerelmi andalgások adhatnak, hiszen Tabán nélkül nem is volt igazi szerelem Pest-Budán; tabáni séták, tabáni vacsorák, tabáni holdvilágpartik adták meg az értelmét ennek az alig világított, nyaktörőflaszterű külön birodalomnak, ahonnan pár éve még kézilámpásos bakterfélék kísérték le a kocsmavendéget a sötét, lejtős úton a nagy térig, ahol felvették az új szomjasokat és ballagtak visszafelé, imbolygó fényfoltjaikkal. Mint egy szigeten, rejtőzött itt minden, amit túl, a zajos és hivalkodó Pesten, nem lehetett megtalálni: hegynek kapaszkodó, girbe-görbe utcák, zöldremázolt, boltíves kapuk, mögöttük árnyas udvarokkal, ahol heuriger-hangulatú kocsmaasztalkák bújtak össze az ecetfák alatt s a citerások és sramlisok rigmusaiban a tabáni muskátlik kedvessége, egyszerűsége, igénytelen bája és hamva virított. Az őslakók - nagyrészt magyarrá vedlett svábok és rácok - furcsán festői, egymásra dülöngélő házacskákban éldegéltek itt és minden utcának más képet, más jellegzetességet adtak. A macskaköves sikátorokon a legenda szerint Casanova léptei is végigkongtak, mikor a Dogepalota ólombörtönéből egyenesen Budára szökött és itt, a Tabán egy vendégfogadósánál húzta meg magát, közben természetesen magába bolondítva a házigazda leányát, ahogy ez hozzá s a 'Tabán szerelmetszuggeráló híréhez és miliőjéhez illett. Se szeri, se száma azoknak a verseknek és nótáknak, melyekre a virágzó és halálraítélt Tabán hangolta a poétaszíveket, de nincs az a prózai lélek a mi generációnkból se, aki egy sereg érzékeny emléket, múltatidéző reminiszcenciát ne őrizne a Tabánból, - ezért általános feljajdulás! és elkeseredést zúdított fel a városszépészeti szempontból feltétlenül indokolt »esse delendam«, amelynek könyörtelen parancsa 1934. őszén utolsó szegletéig megölte ezt az idillikus helyet. A vén házakat lerombolta a csákány s a híres kiskocsmákból sem maradt fenn más, mint egy-egy szederfa a voir udvar közepén.. . Ami vigasztaló, csak az, hogy a Tabán lebontásával még nem ment ki a szerelem a divatból Pesten, hanem talált más helyet... De ki tudja - töpreng a költő - „lesznek-e oly boldogok, mint a holtak, kik egyszer itten oly boldogok voltak?..." így aggódik a poétaszív, a praktikusuk azonban már kibékültek a Tabán halálával, mert tudják, hogy ez az eddig csak részben kihasznált hőforrásterület, egyre szépülő parkjával és idegenforgalmi újításaival, Budapest-fürdővárosnak egyik legértékesebb centrumává fog terebélyesedni.