Pest-budai útikönyvek - Budapesti Negyed 45. (2004. ősz).

Pest város és környéke

len házak sorában maradhassanak, akkor nem palástolhatjuk csodálkozásunkat e hiányosságok láttán, amelyeknek a rend és a szépség, de maga a tartósság is áldozatul esik. Csodálkozásunkat csak növeli vagy önmagában is indokolja az a körülmény, hogy a tökéletesen sík területen a telkek egyetlen helyen sem mutatnak szintbéli különbséget, ennélfogva a lcgszabályszerűbb létesítmények, a legkívánatosabb módon, éppannyi fáradságba kerülnének, mint a legszabálytalanabb épületek sokasága. Ezzel szemben ismét csak el kell ismerni, hogy az Újvárosnak azon nem jelentéktelen része, amely vagy még nem, vagy mostanáig csak alig van beépítve, és az Új tértől az Újépületig terjed, utcáinak szabályos szerkezete révén egy nagyon szép és szabályos város ígéretét vetíti előre. A csatornák, a nagyvárosok költséges, ám üdvös ékei, amelyek éppoly szépek, mint amilyen hasznosak, ha eléggé szélesek, és esésük is megfelelő, töltésük, rézsűjük kővel kirakott, zsilipek tagolják, kecses hídjaik, könyöklőik vannak, és miként északon sok helyütt, partjukon kellemes sétát lehet tenni, nos, ezek a frissítő és jótékony víziutak itt hiányoznak. Kárpótol viszont értük az a felséges csatorna, amelyet az örök természet épített az ősidőkben, és melynek áradata a Fekete-tengerig hömpölyög. Önök, ha felüdülésre vágynak, ide menekülhetnek a porból és hőségből. Most azonban jöjjenek velem a piacra. Olyan környékre vezetem önöket, ahol nem száll a por, mégpedig azon egyszerű oknál fogva, hogy-amint hallom - a kereskedők és a piacozók testülete vásáridőben a piac egész környékét, néhány utca torkolatát is beleszámítva, vízzel locsoltatja. E hasznos közszellem hatására sokan azt kívánnák, hogy a városban mindenütt és mindenkor vásár legyen. Bár a piac számára valójában már kijelölték az Uj teret, az több szomszédos utcára, sőt a hosszú Országútra is kiterjeszkedve, elnyúlik az úgynevezett I [atvani kapun kívülre, egészen a Kecskeméti kapuig. A másik oldalon a Duna-parton húzódik lefelé, és meglepő terjedelme folytán igencsak változatos, részben heterogén látványt nyújt. Úgyhogy bizonyos rendszer szerint kell eljárnom, nehogy az önök számára felvázolandó kép összekuszálódjék. Jöjjenek hát végig velem a Váci utcán, és tekintsék meg a mindenféle áruval zsúfolt boltok tömegét, a cifraság és a luxus fényes igényeit és a fogyasztás meg a kényelem szolidabb szükségleteit egyaránt kielégítő választékot. Innen menjünk a Lipót utcába, ahol még élénkebb és sokrétűbb a látvány, majd egy keresztutcán át a voltaképpeni piactérre. Be kell látnom, hogy amit a terek szebbé tételéről, faültetésről és mellvédekről mondtam, meghiúsítaná e tér fő célját, hogy képes legyen számtalan házikó meg bódé befogadására. Az a szép rend, amely a bódésorok és