Nagyvárosi szegénység – Amerikában - Budapesti Negyed 26-27. (1999. tél – 2000. tavasz)

KASARDA, JOHN D A város ahol emberek élnek és dolgoznak: változó városok és elnyomorodó városnegyedek

A szociális jellemzők Munkánkat arra a feltételezésre alapoztuk, hogy az elnyomorodott és súlyosan elnyomorodott városi övezetek nemcsak abban tűnnek ki, hogy itt nagy a szegény populáció aránya, hanem abban is, hogy ezekben a városnegyedekben sok az iskolát félbehagyó és a házasságon kívül született gyermekek száma, állandó a munkanélküliség, az emberek szociális segélyből élnek, és fokozottan jelentkezik a faji és etnikai szegregáció. A fenti szociális háttányok csak súlyosbítják az itt élők helyzetét, fokozzák a szegénységet és korlátozzák a kitörés lehetőségét. A következő részben az ezekben a városnegyedekben tapasztalható alapvető szociális és térségi trendeket vizsgáljuk meg. A kutatás szempontjából elsősorban a gyermekeiket egyedül nevelő nők családjaira, a rosszul képzett felnőtt lakosságra, a tizenéves korú, iskolából kimaradó fiatalokra, a munkanélküliségre, a szociális juttatásokból élők helyzetére, valamint a lakóhelyi szegregációra összpontosítottuk a figyelmünket. A 8. táblázat adatai szerint a családok szétesése leginkább az afro-amerikai lakosságot sújtotta a nagy városokban. 1970-ben a tizennyolc év alatti gyermekeket nevelő afro-amerikai családok 35 százalékának élén állt gyermekeit egyedül nevelő anya. Ez a szám 1980-ban 45 százalékra, 1990-ben 55 százalékra növekedett. 1990-ben a 100 legnagyobb városban a latin-amerikai háztartásokkal összevetve kétszer annyi, a fehérekkel összevetve háromszor annyi afro-amerikai család élén állt női családfenntartó. Érdemes megemlíteni, hogy a gyermekeiket egyedül nevelő latin-amerikai háztartások aránya lényegében változatlan maradt a vizsgált időszak (1980-1990) alatt. A különösen szegény térségekben is megfigyelhető a gyermekeiket egyedül nevelő afro-amerikai anyák háztartásainak folyamatos növekedése az elmúlt két évtizedben. Ez a szám a hasonló adottságú latin-amerikai és fehér családok esetében 1980-1990 között nem változott. Sőt, a latin-amerikaik esetében még bizonyos (arányos) visszaesés is megfigyelhető. 1990-ben a különösen szegény övezetekben az afro-amerikai családok 75 százalékát irányították gyermekeiket egyedül nevelőanyák, míg ez az arány a fehér háztartások esetében 40, a latin-amerikaiknál pedig 46 százalék volt.