Nagyvárosi szegénység – Amerikában - Budapesti Negyed 26-27. (1999. tél – 2000. tavasz)

MIKE DAVIS Los Angeles az erődváros: A városi tér militarizációja

elvbarátai a heterogén römeget kétségkívül „rendszerető" idilljük aláaknázásának tartják. Mint láttuk, az áruházak és a félig nyilvános terek tervezői a tömeget homogenizálva támadják. Építészeti és szemiotikai határokat állítanak a „nemkívánatosak" kiszűrésére. A megmaradó tömeget bezárják, és áramlását behaviorista kegyetlenséggel irányítják. A tömeget mindenféle vizuális hatás csalogatja, zene tompítja el, néha még láthatatlan illatosítok is bódítják. Ez a hangszerelés, ha jól vezénylik egyik pénztáttól a másikig, egy irányba mozgó, rajzó, fogyasztó egysejtűek értékes üzleti szimfóniáját eredményezi. Kinn az utcán a feladat még nehezebb. Az LAPD továbbra is korlátozza a gyülekezés és a mozgás szabadságát, különösen a fiatalokét, a tömeges igazoltatásokkal és a „Kalapács Hadműveletekkel", a kiskorúak kijárási tilalmával, a népszerűbb „cirkáló" utak rendszeres lezárásával. Még a fehér aranyifjak is szenvednek a mozgás korlátozása miatt. A serdülők egykori világfővárosában, ahol a tengerentúli milliók Gidgetet késő esti tengerparti buliba képzelik, alkonyatkor lezárják a partokat, helikopteres naszádokkal és rendőrségi homokfutókkal vigyázzák őket. A tömeg ellen indított támadás vízválasztója a Los Angeles-i utcabál felemelkedése és bukása volt. Az évente rendezett kérnapos fesztivált 1978-ban indította el a Civic Center a belváros újraélesztésének népszerűsítésére, és hogy gondoskodjon a demokratikus pecsenyesütés Bradley polgármester-féle változatáról. Az LAPD szkeptikus volt. Végül 1986-ban, amikor a Ramones az ígéretek ellenére nem lépett fel, a fiatal közönség elkezdte szétrombolni az egyik színpadot. Egy 150 fős rendőrfalanx, köztük lovasrendőrök is, azon nyomban megrohamozta őket. Az ezt követő kétórás zűrzavarban a dühös punkok kövekkel és üvegekkel hajigálták meg a rendőröket; tizenöt rendőr és ló sérült meg. Az utcabál szervezője, egy Bradleykáder felvetette, hogy egy „középutasabb szórakoztatás" kevésbé vonzaná a „balhés közönséget". A jóhírű Downtown News ellentámadásba ment át: „Az utcabál rossz hírét kelti a belvárosnak. Tönkreteszi mindazt, ami az utóbbi harminc évben történt." A lap a „belváros sebzett becsületének visszaállítását" követelte. A polgármester leállíttatta az utcabált. A bál kimúlása arra utal, hogy hivatalos konszenzus alakult ki a tömegekkel és Los Angeles tereivel kapcsolatban. Amióta a belváros megújítása megszüntette a társadalmi csoportok keveredését a gyalogos forgalomban, az utcabál (ironikus megnevezéssel) maradt az egyetlen alkalom vagy hely (az újjáépítés fenyegette Hollywood Boulevard és a Venice sétálóutcát nem számítva), ahol a chinatowni punkok, a glendale-i skinheadek, a Boyle Heights-i motorosok, a valley-i lányok, a marinai márkás párocskák, a slausoni rapperek, a Skid Row-i hajléktalanok és a de moines-i bámészko-