Nagyvárosi szegénység – Amerikában - Budapesti Negyed 26-27. (1999. tél – 2000. tavasz)

MIKE DAVIS Los Angeles az erődváros: A városi tér militarizációja

A King Center és három testvére (mindannyian a Panopticon-téma vari­ációi) a várakozásoknak megfelelően aranybányának bizonyult: bérelhető négyzetméterenként átlagban több mint 3150 dolláros áruforgalmat mutat­nak, kertvárosi megfelelőik 1800 dollárjával szemben. Haagen ezenfelül sokszoros nyereséget kaszált be adókedvezményeken, szövetségi és városi pályázatokon, a rengeteg ingyen reklámon, építési támogatásokon és hat­van-nyolcvanéves földbérieri jogokon. Nem csoda, ha dicsekszik: „Bebizo­nyítottuk, hogy az egyetlen szín, amelyik az üzletben számít, a zöld. Nagy lehetőségek és nagy pénzek vannak Amerika hasonlóan lepusztult és elha­gyatott óvárosi területeiben." A Gazdagok biztonsága A városi építészet biztonsághajszoló logikája az értékes ingatlanaikat és fényűző életmódjukat elszigetelni igyekvő gazdag Los Angeles-i környéke­ken éri el legalapvetőbb kifejeződési formáját. A luxusingatlanok a város ha­tárain kívül gyakran képesek védőfalakkal körülvett, őrzött bejárókkal, magánrendőrséggel, sőt magánutakkal is rendelkező „erődvárosokba" tö­mörülni. Egy helyi lakos meghívása nélkül egy átlagos polgárnak gyakorlatilag le­hetetlen belépni Hidden Hills (San Fernando Valley nyugati részén), Bradbury (San Gabriel Valley), Rancho Mirage (a sivatagban) vagy a Palos Verdes lakópark (Palos Verdes félsziget) városaiba. A kilencszáz lakosú, tíz­mérföldnyi elzárt magánúttal rendelkező Bradbury például olyannyira meg­szállottja a biztonságnak, hogy a város három hivatalnoka nem válaszol a sajtó telefonhívásaira, mondván, „ahányszor megjelenik valami cikk..., fel­hívja a figyelmet a városra, és megnövekszik a betörések száma". Hidden Hillsben, amely a falak mögött olyan, mint egy igazi Norman Rockwell festmény, nemrégiben erősen megoszlottak az indulatok egy leg­felsőbb bírósági határozatot követően, hogy ugyanis építsenek negyven­nyolc lakást az idősek számára a város kapuin kívül eső elhagyatott telekre. A város befolyásos háztulajdonosi szövetségének gyűlésein (olyan tagokkal, mint Frankié Avalon, Neil Diamond és Bob Eubanks) a döntés érvényesíté­sének ellenfelei vehemensen azzal érveltek, hogy az öregek „odavonzzák majd a bandákat és a narkót". Eközben a régebbi gazdag városok, mint Beverly Hills és San Marino, korlátozták a belépést nyilvános létesítményeikbe, bizánci törvényekkel emelve láthatatlan falakat. San Marino, amely talán az ország leggazdagabb és legrepublikánusabb városa (85 százalék), hétvégére lezárja parkjait, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom