Budapest metamorfózisa - Budapesti Negyed 14. (1996. tél)

MŰVEKRE VÁRVA - MOLNÁR GÁL PÉTER A sültgalambra váró város

erősítést adott azonban emberlátásához. Kifosztovics pátriárka és báró Végh-Allomássy tábornok, a cirill királypuccs vezető niemandjai tőrül metszett magyar baksislesők, enyves tenyerű kamarilla-politikusok, főhivatású zsebtolvajok és szakképzett összeesküvők. A vígözvegy (1905) epés operett. A párizsi bohózatíró-páros, Robert de Fleurs márki és Gaston de Caillavct visszalopják majd a bécsi librettó-tolvajoktól. Marsoviába rakják a cselekményt. Hanna Glavari (eredetileg Madelaine Palmer) alakját átkeresztelik Missia Palmicri névre. Föltüntetik amerikai lánynak, átszámítják gondosan húszmilliós örökségét ötvenre, mert 1909et írnak. Elértéktelenedett a pénz. Nem devalválódott azonban a mesében rejlő gúny ereje. Molnár Ferenc kamaszíróként kifigyelte a francia bulvárszerzők epésségét. Első tegényéhez előzményekért nemcsak Párizsban kereskedett. Különben is, első regénye előtt írt néhány első regényt. A legelső elsőt nem írta meg: 1897. december 11-én a Budapesti Napló II. évfolyamának 342. számában elkezdi közölni A fehér virágot. A második közlés után, december 12én elakad vele. Az utolsó ház 1898-ban készül. Megjelenik az Új Időkbon (1902. március 30.-június 22. közt a 14-26. számban). 26 folytatásban (1899. február 19március 19.) kinyomtatják a Jour-fixe kisasszonyt. S még az Eva című érzelmes is korábban megjelenik: könyv alakban 1903-ban, de első megfogalmazásban a Budapesti Naplóban 1900. március 5.—április 4. közt (63-93. szám). Ezek az első regények tollpróbák csupán. Az igazi magyar regény a kajánul ábrázolt Budapest. Előzményeit joggal kerestük francia vígjátékszerzőknél. Mégis, hazai előzménye egy országgyűlési képviselőnél található. Mikszáth Kálmánnál. Mikszáth 1898-ban föltámasztja a szigetvári hősöket. Emlékükkel és föltételezett aranyaikkal rárontanak a fővárosra. A sírjukból fölébredt hősök fölkeltik a mindenkiben szunnyadó mohóságot. Egy sültgalambbal álmodó város szembesül a reneszánsszal. Három évvel előbb a saját jelenkorával elégedetlen Pongrácz grófot Mikszáth még visszaküldte ábrándozni a reneszánszba. Felnyíltak utóbb a sírok. Beáradt a múlt a jelenbe, bearanyozni a jövőt. Az Új Zrinyiászban nem a meggazdagodásról álmodik a város. A sóvárgott sültgalamb nem közvetlen anyagi haszon. Közös álmot szőnek benne a legitimált magyarságról. A magyar hazafiasság története a hiányérzetükben önbizonytalanok krónikája. Ki kell rángatni sírjaikból a három évszázada elholtakat. Jöjjenek a halottak, magyarítsák az élőket! Az eltemetett hősök a Mindenható műhibájából korábban megfúvott ítéletnapi harsonák szavára kikelnek sírjaikból. Föltámadásuk a vágyak kivetítése. Az elfojtások mesés föloldása. Mikszáth és Molnár, a két szatirikus kibeszéli a kollektív vágyakat. — Szeretném tudni, mit csinál az ember egymilliárddal? — töprenkedik szülőfaluja, Pest lakossága nevében az ifjú Molnár. — Szeretném tudni — kérdezi Mikszáth —, mit csinálnának a magyarok, szembetalálkozva történelmi példaképeikkel, akikre oly gyakran hivatkoznak? Egy lobogó alá toboroz az érdek. Zöld mezőben repül egy sültgalamb. Hátába be-