Budapest metamorfózisa - Budapesti Negyed 14. (1996. tél)
MŰVEKRE VÁRVA - SÁRMÁNY ILONA Ecset által homályosan — Fővárosok és festőik
tek meg a bécsi dalok, amelyek minden szentimentalizmusuk ellenére (vagy éppen azért) is erősítették az érzelmi azonosulást, a lokálpatriotizmust, a közösségtudatot. Ez a populáris, de igen színvonalas zenekultúra, a látvány kultúrájának örömével együtt, a szegények előtt is többékevésbé nyitva állt. A bécsi művészek a város kultúrája iránt mindig is elkötelezettnek érezték magukat, és ez alól a modern művészet első, századfordulós generációja sem volt kivétel. Nemcsak új művekkel gazdagították, hanem legtöbbjük tovább ápolta a vedutafestő hagyományt is, megújított formában. Az első „impresszionistának" tartott osztrák festő, Theodor Hörmann (1840-1895) a Neue Markt havas képét a magasból, egy manzárdablakból festette meg 1895 telén. Hörmann korábban éveket töltött Párizsban, és nem lehettek ismeretlenek előtte az impresszionisták modern városképei a boulevard-okról. Az igazi hidat a plein-air felfogású utcaképek és a stilizált szecessziós városképek között Carl Moll (1861-1945) teremtette meg, aki a Schindler-iskola által képviselt hangulati tájképfestés lírai töltésű hagyományát ötvözte az új dekoratív látásmóddal. Naschmarkt című képe, amely egyúttal a napfényben fürdő Karlsplatz derűs atmoszféráját is megörökíti, az 1880-as években Európa-szerte népszerű piac-téma remek plein-air változata. Ezek a piac-képek, amelyeket különösen a realista pleinair festészet kedvelt, átmenetet jelentettek, s ezzel bizonyos fokig hidat vertek a 17. Hans Dichand-Astrid Gmeiner: Carl Moll. Salzburg, 1985. városi és a falusi témák között, elsősorban azokban az országokban (így pl. hazánkban is), ahol a kimondottan urbánus témák nem voltak népszerűek (lásd később Bruck Alajos képeit). Az osztrákoknál Johann Nepomuk Geller (1860-1954), a kissé konzervatív táj- és vedutafestő specializálta magát ebben az időben piacképek festésére (Bécs, Steyer, Krakkó piacai). Carl Moll, aki alapító tagja, zseniális szervezője és mecénása volt a bécsi „Sccession"-nak, Joscf Hoffmann-nal, a bécsi szecessziós építészeti stílus egyik megteremtőjével építtette fel villáját a Hohe Warten, az egyik elegáns északi városnegyed egyik dombjának tetején, ahol avantgárd művészkolónia kezdett kialakulni. 18 1902-ben költözött oda, és ekkor készítette színezett fametszet-sorozatát a ház környékéről, a park behavazott útjairól, a gótikus plébániatemplomról és a szemközti domboldalon megbúvó Heiligenstadt ódon házairól, ahol egykor Beethoven is bérelt hónapos szobákat. Ezek az erőteljes japán hatást tükröző, dekoratív fametszetek igen népszerűek lettek; 1908-ban albumba gyűjtve is kiadták őket. Mesterien ragadják meg a csendes utcák, udvarok ódon hangulatát, és jelentősen hozzájárultak a valaha különálló falut képező kerület máig élő, sajátos kultuszához. A bécsi lokálpatriotizmusra egyébként igen jellemző, hogy amellett, hogy lakói az egész városra büszkék, féltve óvják, erősen kötődnek a szűkebb pátriához is, ahhoz a városnegyedhez, ahol születtek és élnek. A kerületeknek valóban egyedi karakterük van, amit lakói tudatosan ápolnak. Minden iá. Ld. Eduard F. Sekler: Josef Hoffmann. Salzburg, 1981.
