Budapest metamorfózisa - Budapesti Negyed 14. (1996. tél)

A VOLT ÉS A VAN - WILHELM DROSTE A tanácstalanság metamorfózisai

A tanácstalanság metamorfózisai Észrevételek Budapest aktuális formai válságáról WILHELM DROSTE Ha szükség és baj az úr, halálba visz a középéit. (A lexander Kluge) Budapest olyan város, amely bőséggel tett szert tapasztalatokra a tekintetben, miként azonosíthatja és határozhatja meg önmagát tagadással, ellenkezéssel, daccal, külön úton járással. Ez a város érti a vesztett állásokra épülő önmeghatározás művészetét. 1989-ig maradéktalanul őrizte ezt az ősi sajátosságát. Egészen addig szembeszökően és nyíltan a rugalmas engedetlenség és ügyesség metropolisza volt, egyetlen hatalmas szelep, amely valójában nem is létezhetett volna abban a világban, amely látszólag örök időkre megbékült azzal, hogy keleti és nyugati felét átjárást nem tűrő fal választja ketté. Ebben a konstellációban Budapest maga volt a csoda. A látványos ellentmondások nagyvárosa, minden keménysége ellenére szép, vibrálóan igényes, mindig csupán félig-meddig elégedett, s ezért állandóan sóváran kutató, csak ritkán ijedt és szerény, vagy egyenesen fehér a rémülettől. Ehhez a városhoz illik a dac. Ahol sikerül dacos arcot mutatnia, ott szép. Szépek a lépcsőházai, a műhelyei, hátsó udvarai, kertjei és elővárosai is, akárcsak lakói szemének csillogása. Az újabb kori történelem úgy hozta, hogy a függetlenségért és szabadságért vívott forradalmai sikertelenül végződtek, ám dacossága nem engedte, hogy igazán megtörjék. 1848/49-ben a Habsburgok gyámkodása elleni magyar szabadságharcot véresen leverték, meg nem tört szelleme azonban nemcsak a kettős monarchia 1867-es létrejöttéről gondoskodott, hanem belőle született meg a világváros-Budapest