Budapest metamorfózisa - Budapesti Negyed 14. (1996. tél)

A VOLT ÉS A VAN - A Fővárosi Közmunkák Tanácsa és Budapest, a nemzeti és regionális főváros

városépítési, városrendezési hatáskörök elvonása a Közmukatanács javára lényegében ezt jelentette. Itt visszakanyarodnék Hanák Péternek ahhoz a gondolatához, hogy egyfajta „kiegyezés" jött létre Budapest felépítésének kérdésében a politikai vezetés és a gazdasági vezető körök között. Ezzel némileg vitatkoznék, mivel az elválasztó vonalak véleményem szerint nem egészen ott húzódtak, hogy a Sugárút, illetve a rakpartok, közraktárak és más hasznos építmények között kellett volna valamiféle kiegyezést teremteni. A gazdasági-forgalmi természetű központi funkciók lebonyolításával kapcsolatos létesítmények és egy „világváros fényének jellegét" magán viselő városrész gyors kiépítése — ezek így együttesen képezték az Andrássy és köre által képviselt koncepció alappilléreit, ami már összekapcsolódott a várostest funkcionális övezetek szerinti tudatos tagolásával. A rakpartok, Duna-hidak stb. fontosságát pedig a függetlenségi ellenzék soraiban is kevesen vonták kétségbe. De visszatérve az autonómia kérdéséhez: egyrészt valóban volt egy olyan késő-feudális jellegű partikuláris városigazgatási hagyomány és intézményrendszer, amelyet meg kellett törni. A városegyesítés után pedig az autonómia ténylegesen alig jelentett többet, mint a nagypolgárság és a felső városigazgatási bürokrácia bizonyos önálló mozgásterét az országos politika vezető erőivel szemben, de távol állt attól, hogy az egész lakosság, vag akár csak a polgárság valós érdekképviseletét megtestesítse. Másrészt a kormányszervek közvetlenül is rendkívül mélyen avatkozhattak és avatkoztak is bele folyamatosan a főváros önkormányzati hatáskörébe tartozó kérdésekbe, e tekintetben tehát messze nem a Közmunkatanács léte volt a legjelentősebb korlát. Az FKT összetétele úgy alakult, hogy tagjainak felét, kilenc főt a kormány nevezett ki, másik felét a főváros delegálta. Az elnököt a kormány nevezte ki — ezt a funkciót egyes időszakokban maga a miniszterelnök látta cl —, és szavazategyenlőség esetén az elnöki szavazat döntött. Formálisan tehát adott volt a lehetőség, hogy a Közmunkatanács a kormány akaratának eszköze legyen, de ha teljes számban megjelentek és egységesen léptek fel, a főváros képiselői is jó eséllyel érvényesíthették álláspontjukat. Persze, a dolog ténylegesen nem így működött. Az üléseken általában nem a kormányzati és a fővárosi akarat került szembe egymással, hanem minden tag a saját legjobb meggyőződését vagy érdekét képviselte. Nemegyszer megtörtént, hogy amikor az FKT és a főváros álláspontja egyes városrendezési, infrastruktúra-fejlesztési kérdésekben ütközött, a Közmunkatanács egyhangú döntéseket hozott, tehát a főváros által delegált tagok is az FKT álláspontját tették magukévá. Ráday: Tehát kilenc tagot a miniszteriális szervezetek küldtek, plusz az elnököt. De az is előfordulhatott volna, hogy a delegátusok, illetve kine-