Budapest metamorfózisa - Budapesti Negyed 14. (1996. tél)

A VOLT ÉS A VAN - A Fővárosi Közmunkák Tanácsa és Budapest, a nemzeti és regionális főváros

igazán életre. Innentől az lett a feladata, hogy immár csinálja is meg a fővárost. Még Széchenyi írta a naplójába a reformkorban: „valami nagyobbszerût". Ebből születtek aztán az olyan ötletek, mint a Lánchíd. Ha belegondolnunk, ez egy őrült ötlet, hiszen semmi sincs meg hozzá; csak ül egy ember a szobájában, és azt mondja, legyen kőhíd. Se pénze rá, se semmi. Nos, ez a „valami nagyobbszerűt"-fajta ethosz az, ami ebben a generációban megmaradt. A széchenyik persze kivesznek, és elmúlik a korszakuk is. De épp egy ilyen Podmaniczky-szcrű figura — egy lecsúszott, elszegényedett arisztokrata — volt képes arra, hogy ezt a „valami nagyobbszerűt"féle intenciót ne veszítse el, s ugyanakkor képes legyen aprópénzre váltani. Ami nagyon nagy dolog. Mert Széchenyi azt írta, hogy „kiművelt emberfő, abban áll a nemzet nagysága", de sohasem írta le, hogy milyen közoktatási reformot szeretne. Aprópénzben nem gondolkodott, ezt Eötvös tette meg. Eötvös ettől nem kisebb ember, mint Széchenyi. Podmaniczky pedig egyszemélyben képviselte a „valami nagyobbszerűt" húzóerejét, de a nagyobbszerűségct a mindennapi élet kisszerűségével tudta ötvözni. Tehát mint oly sokszor a magyar történelemben, ahhoz, hogy valami jó jöjjön létre, egy kicsit meg kellett erőszakolni a szereplőket. Az erőszaktevők mentségérc szolgáljon, hogy nem megszállók voltak, hanem a legsajátabb magyar valóságból származtak. Preisich Gábor. Nekem tulajdonképpen az volt a szándékom, hogy a Közmunkatanács pénzügyi és gazdasági politikájáról meséljek, arról, ami ma is példaszerű benne, de Hanák Péter előadása egy építészeti jellegű hozzászólásra ingerel. O azt sajnálja, hogy a barokk kor Budapesten kimaradt, és ezt valamiképpen mintegy építészeti megalkuvásnak vagy csökkent értékűségnek tekinti. Szeretném megemlíteni, hogy Budapest kiépítése az úgynevezett korai eklektika időszakában, tehát a múlt század hatvanas-nyolcvanas éveiben olyan nagyarányú együttest hozott létre, amilyet ebből a korból sehol Európában nem lehet találni. Értékeket nem lehet úgy összehasonlítani, hogy melyik kor értékesebb, melyik kevésbé az, de biztos, hogy ebben a korban a budapesti építészet európai színvonalon állott. Európai színvonalon állott még két évtizeddel később, a századforduló idején is. A századfordulós építészet — amit nálunk szecessziónak neveznek — rengeteg szép alkotást hozott létre. Itt Gerle János: A magyar századforduló építészete című könyvérc utalok. És hogy még egy időszakkal tovább menjek, néhány héttel ezelőtt volt a bemutatója Ferkai András: Buda építészete a két világháború között című könyvének. Meglepő volt számomra, hogy ennek az időszaknak is milyen színvonalas volt a budapesti építészete. Ez megint csak olyan korszak volt, amelyben Budapest európai színvonalon állott.