Budapest metamorfózisa - Budapesti Negyed 14. (1996. tél)

MAGÁNSZFÉRA ÉS VÁROSSZÖVET - GYÁNI GÁBOR Egy budapesti polgárcsalád 470 napja

idény elején sorra került dísztemetés, mint Lakner Judit érzékletesen kommentálja a történteket, „kárpótolta a közönséget a kimaradó farsangi mulatságokért, az elmaradt színházi előadásokért, az elhalasztott bölcsészbálért, korcsolyabálért, az izraelita nőegylet jótékonysági báljáért, a vasúti és gőzhajózási klub báljáért. A Borsszem Jankón sem lehetett nevetni, iskolába, boltba, hivatalokba, bíróságra nem lehetett menni — ott volt viszont a temetés . Deák temetése Csorbáék számára is nem afféle mindennapi esemény, amelyet az c napokról írt feljegyzések címe is mutat. Január 29-én és a következő napon például a dátumot követően ez olvasható: „Deák Ferenc halva!". Deák halála napjától temetése napjáig Csorbáék szinte minden figyelmét a halál és a készülő temetési ceremónia köti le, ez utóbbira mintegy fölkészülnek, ráhangolódnak az eseményre. Január 29-én írja ("sorba Géza a naplóba. „Hoztam két esti lapot, mikhez csak alig jutottam már hozzá. Vacsora után olvastuk az esti lapokból a Deák betegeskedésére vonatkozó részletes adatokat" (325). Nemcsak a sajtó olvasása útján szerezhető tudásra, de az esemény közvetlen átélésére is már előzetesen mód nyílik. Január 30-án így telik a házaspár délutánja. „Géza felolvasá a hivatalban készített, Deákot dicsőítő két versét; mindkettő szép, de szebb az epigramm. Rövid ideig még olvasgatánk, majd elmentünk be a városba, a gyászlobogókat megnézni" (326). Másnap „együtt begyalogoltunk az Akadémiáig... Valahogy befurakodtunk Deák Ferenc ravatalához. A ravatalt hosszú léptekkel körüljárva fájdalmasan gyönyörködtünk a szomorúan pompás feldíszítésben és az általános részvét, vonzó rokonérzet szemléletében". A látvány tehát, miközben fokozta a ("sorba házaspár megrendültségét, esztétikai élvezetet is kiváltott belőlük. Talán éppen érzelmi állapotuk ilyen ambivalens jellege miatt erezhettek némi zavart, legalábbis ezt sejteti Géza megjegyzése: „Vegyes érzelmekkel eltelve jöttünk ki a mellékajtón" (326). S elérkezik végül a nagy nap, melyet a február 3-i bejegyzés így címkéz: „Deák Ferenc temetése d. e. 11—cl. u. 3 óráig". A ceremóniáról olvasható hosszadalmas napló-beszámoló számunkra érdekes része azt tükrözi, hogy Csorbáék az eseményekből mit és hogyan észleltek. A „Kerepesi úti boulevard-ra mentünk" (327), kezdődik a krónika; a továbbiakban elsőként arról olvasunk, hogy miként igyekeztek minél jobb helyet találni maguknak a díszmenetet megszemlélendő. Magáról az eseményről szóló élményeik két téma körül kristályosodnak ki. Az első a tömeggel zsúfolt és az alkalomhoz illően feldíszített Budapesttel kapcsolatos, mondhatnánk tehát: szemlélődésük élményét a „színházi" publikum és a díszletek biztosították. „Az ablakok kezdtek már benépesülni; a gyászlobogók lengtek, a gyászdíszítések igen jól vették ki magukat; a nagy nézőközönség a katonasorfal mögött húzódott meg; az állványok, lajtorják, fák vasrácsai, a háztetők megteltek nézőkkel, illetve még csak kíváncsi, türelmetlen fagyos (fázó — Gy. G.) közönséggel" (328). Majd megkezdődik az „előadás", maga a temetési rituálé, s ez adja a 13 Lokner Judit: Halál a századfordulón. Bp., 1993.27. old.