Budapest metamorfózisa - Budapesti Negyed 14. (1996. tél)

MAGÁNSZFÉRA ÉS VÁROSSZÖVET - GYÁNI GÁBOR Egy budapesti polgárcsalád 470 napja

nélkül eltöltött idő fogalmából. Az ünnep lényegét éppen az adta, hogy a dolgos hétköznapoknak volt ellentéte. Közismert azonban, hogy a hétköznapok és az ünnepek egymást váltó ritmusa koronként és kultúránként más és más, s abban is szembetűnőek az eltérések, hogy a kettő hogyan aránylik egymáshoz. De vajon mi az idő fogalma az 1870-es évek budapesti hivatalnok-világában, miként „osztják" fel e középosztályi családokban az év napjait hétköznapokra és ünnepekre? Meglepő tényre derül fény: az ünnepek úgyszólván eltűnnek családunk életéből, ha ünnepen azokat a kitüntetett alkalmakat értjük, amikor időlegesen életbe lép a munkavégzés tilalma. Ami, természetesen, a férfi életbeosztásából derül ki, hiszen ő az egyedüli kereső: 1873-tól a Királyi Ügyészség alacsony beosztású tisztviselője; emellett látogatja az egyetemet. Az eltartott, az otthon világában élő-tevékenykedő Eszter számára tehát némileg mást jelentenek a napok az azokat kitöltő munka szempontjából is. Ne gondoljuk azonban, hogy a munkavégzésnek mint a hétköznapokat az ünnepnapoktól elválasztó ismérvnek az érvénytelenné válása Csorba Géza esetében egyenlő az idő teljes homogenizálásával. Pusztán csak arról van szó, hogy a hétköznapok és a kereső munkán kívül töltött (ünnep-) napok manapság megszokott standard váltakozása hiányzott a korban, így a Csorba család esetében is. Nekik a vasárnap vagy a hétvége semmiben sem tért el a hét közbeni napok sorától, s a ténylegesen ünnepként számon tartott napokon sem hatott szentségtörésként a munkás hétköznapokra jellemző tevékenységek folytatása. Ugyanakkor a szürke hétköznapokat sem hatotta át oly mértékben a munkavégzés ethosza, mint manapság: a férj gyakran maradt ki egész délutánokra, hogy feleségével közösen „ünnepi" módra töltse a nap egy részét (kirándulások, vendéglők és kávéházak látogatása). Amint az egyik bejegyzés árulkodóan vallja: Géza „hivatalba ment, s nekem azt monda, gondoljam meg, hová menjünk d.U." (102). Vagy máshol: „Elmentem hivatalba, hol számítva arra, hogy délután nem jövök be, ugyancsak nekifogtam a munkának!'^ 152). Ez a fölöttébb lazának tetsző munkarend arra a mentalitásra jellemző, amely még nem ismeri vagy vonakodik magáévá tenni a rendszeres napi munkaidő fogalmát. Csorba Géza így vall munkával kapcsolatos felfogásáról. „A hivatalok rendezését, ha reám bíznák valaha: úgy én az órák pontos, de munkátlan, pipaszó melletti betöltését nem helyezném a munkás serénység elé, mely 2—3 óra alatt többet végez, s magának is használ. Mindenkinek ki kellene szabni a munkát, mennyiségre, ki kellene jelölni munkakörét"(152). Ám az is bizonyos, hogy Csorba munkamorálja nem mindenben egyezett a hivatali munkavégzés korabeli normáival, hiszen közvetve arról is tudomást szerzünk, hogy nem tartották szorgalmas hivatalnoknak. Ha ilyen mértékben összeolvadnak, egymással keverednek a hétköznapok és az ünnepek, kérdés, hogy melyek azok a rendkívüli napok, amelyek státusa mégiscsak magasabb, mint a szürke és munkával töltött hétköznapoké? A napló alapján 44 ilyen nap azonosítható, azaz minden tizedik dokumentált