Budapest metamorfózisa - Budapesti Negyed 14. (1996. tél)

MAGÁNSZFÉRA ÉS VÁROSSZÖVET - BÄCHER IVÁN Komorok

alapította a múlt század végén a kéthetente megjelenő Vállalkozók Lapját, melynek — a millenniumra utaló Ezerey álnéven — szinte minden számába írt is, majd' minden cikkében hitet téve szellemi mesterétől, Lechner Ödöntől vagy kollégájától, Koós Károlytól örököltés továbbfejlesztett építészeti alaptétele mellett, miszerint a modern magyar építészet csak a nemzeti motívumok, a hagyományos formák és a korszerű technológiák ötvözésével bontakozhatik ki. 1904-ben, a marosvásárhelyi színház építésével kapcsolatosan — nyilván a színházaink többségét építő bécsi FellnerHelmer párosra célozva — így írt egyik cikkében: A magunk színházépületei számára megkövetelném a speciálisan nemzeti vonást, még a formák terén is. Magyarország színházait csak magyar kéz tervezheti, még pedig az egyre izmosodó, sajátos nemzeti szellemben. Eredmény volna már magában az is, ha magyar honos művészek alkotnák színházainkat ezután. Hiszen a magyaros forma, lassan bár, de biztosan halad előre, terjed következetcsen, és van rá remény, hogy előbb-utóbb minden magyar építész meghódol a nemzet géniuszának, de idegen építészektől semmiképpen sem remélhetjük a magyarirány alkalmazását vagy annak csak megértését is." Komor a húszas évek végén fiának, Komor Jánosnak adta át a Vállalkozók Lapját, amelyből, Borbíró (Bierbauer) Virgil szerkesztésében, hamarosan kinőtt a magyar avantgárd építészet neves folyóirata, a Tér és Forma. A villába később egy harmadik építész is beköltözött, Jakab Dezsőné unokahúgának a férje, Sós Aladár, akinek nevéhez mindenekelőtt az 1967-ben lebontott OTI-torony tervei fűződnek. 4. Élet a házban Milyen volt az élet a Komor-házban 1909 és 1944 között? Egyetlen szóval meg lehet mondani: polgári. A lakás nyolc szobájából minden gyereknek jutott egy. A berendezés szép régi bútorokból állt, csak a gyerekszoba volt modern — Marcellnek két gyermeke volt: János és Anna. Az ebédlő madármintás tapétáját — Anna tervei alapján — a kiváló festő, Czeizel festette. A házban a német nyelv használata általános volt — a magyar mellett természetesen —, a gyermekek hat-hét éves koráig alkalmazott Fräulein nem került túl sokba. 1942-ig, havi 20-30 pengőért, állandó háztartási alkalmazott is szolgált náluk. A család tagjai mindig otthon ebédeltek és vacsoráztak. Hetente adódott egy-két színház, opera, hangverseny, a többi napokon általában vagy vendégségbe mentek vagy vendégeket fogadtak a család tagjai. Mind a hét Komor gyerek tanult muzsikálni, gyakoriak voltak a kamarazenélések, a Keleti Károly utcai házban akadt egy Steinway és egy Winckelmann zongora is, a nagy, belső lépcsős hallban gyakran léptek fel neves, de elhallgattatott művészek, mint Starker János, Ernster Dezső, Rév (Rauchwerger) Lili és Salamon Béla. Sokszor megjelent a társaságban Tersánszky Józsi Jenő is.