Budapest metamorfózisa - Budapesti Negyed 14. (1996. tél)

MŰVEKRE VÁRVA - BEKE LÁSZLÓ Rendszerváltozás — művészeti változások

Rendszerváltozás — művészeti változások BEKE LÁSZLÓ A

z 1970-es évek közepén Aczél György, a „három T" kategóriarendszerét kitaláló kultúrpolitikus időszerű kérdésekről tartott „ankétot" a Fiatal Művészek Klubjában, és kijelentette, hogy Maurer Dórának a Helikon Galériában éppen nyitva tartó kiállítása már nem is az „épater le bourgeois", hanem az „épater le prolétaire" jelszavát valósította meg. A franciául kiválóan beszélő pártideológust felháborította, hogy a művész fehér papírlapokat fektetett a kiállító terem padlójára, s a nézők lábnyomait műalkotásnak nyilvánította. E sorok írója, akkor még fiatal művészettörténész, merészen vitába szállt vele, kifejtve, hogy az alkotói gesztus nem anynyira provokatív, mint didaktikus, hiszen a művészet eredetének egyik hipotézisérc utal közérthető formában, egyszersmind jól megfelel Maurer „nyomhagyásos" grafikai módszerének is. (Hamarosan megtudhattam, hogy „pimaszságomért" végül is nem rúgnak ki akkori kutatói állásomból.) Ma már talán nem is annyira nyilvánvaló, hogy az „épater le bourgeois", a „polgárpukkasztás", a korai avantgárd esztétikai-etikai harcmodora a 1970-es évekre referenciává vált a hatalom kezében, kicsinyítendő a „neoavantgardc" érdemeit. így lehetett elmondani ez utóbbiról, hogy gyenge visszhangja csupán harsány elődjeinek. A „polgárpukkasztás" interpretációját bonyolította, hogy az uralkodó ideológia éppen úgy támadta a kispolgári ízlést, mint az avantgárd, viszont ez utóbbival szemben mégis védelmébe vette az előbbit. A másik jellemző esetet már a rendszerváltás küszöbén éltem át. A két világháború egyik jelentős fotóművészének rendeztem posztumusz kiállítást, és a megnyitó