Budapest, 1896. II. - Budapesti Negyed 11. (1996. tavasz)

TÁRSASÉLETI ANZIX

Az ellenzéki pártok fölháborodása eme hir folytán általános volt, mert hiszen a név említése nélkül kiröpített hir mindenkire árnyékot vetett. A folyosón csoportok kép­ződtek és azon tanakodtak, mitévők legye­nek. Még mozgalmasabbá lett a folyosó, mi­kor megérkeztek azok a képviselők, a kik­nek a neve a pletykadombra került. Nem kevesebb, mint öt ilyen képviselőre öltö­geti nyelvét Galeotto. Mindanynyian el­lenzékiek: függetlenségiek és nemzeti pártiak. Ezek a képviselők kijelentették, hogy mind az, a mit róluk fecsegnek, puszta merő koholmány, semmiféle kártya afférban, váltó afférban (mert ilyenről is beszéltek) nincs részük és bámulnak, mi­képpen kerül nevük a hir szájára. Eleinte azt tervezték, hogy valamennyi ellenzéki képviselő aláir egy nyilatkozatot, melyben kijelentik, hogy az a hir, mintha soraikban hamis játékos volna, rágalom. Később azonban azt határozták, hogy egyenesen felelősségre vonják a hirt közlő lapot. Horánszky Nándor, a nemzeti párt elnö­ke, Kossuth Ferenc és Szederkényi Nán­dor, a két függetlenségi pártárnyalat elnö­kei abban állapodtak meg, hogy a képvi­selőházba kéretik Braun Sándort, az illető lap szerkesztőjét és felszólítják hogy ne­vezze meg azokat a képviselőket, akiket lapjában emleget. Braun Sándor meg is érkezett a Házba, hol Horánszkyval, Kos­suth-tal és Szederkényivel félrevonult a Ház egyik termébe hol Horánszky felol­vasta előtte a K. N. idézett részét és azt a fölhívást intézte hozzá, hogy mivel e közle­30. Helyreigazítás, helyesbítés. menyben a nemzeti párt és függetlenségi párt egy-egy tagja van megjelölve mint olyan a ki hamisan játszik, ismerje el köte­lességének, hogy nyíltan is nevezze meg, kiket értett lapja a gyanúsítottak alatt, hogy igy minden további gyanúsításoknak elejét lehessen venni. Braun Sándor szerkesztő erre kijelentet­te, hogy lapjának közleményét nem mint pozitív értesülést tette közzé, csak mint szájról szájra terjedő hirt. Neki tehát abszo­lút fogalma sincs arról, hogy kik lehetnek az illetők. És ezért kéri, hogy lapjának köz­leményét csupán az „utcai pletykák" ek­hójaként tekintsék. Kossuth Ferenc abban a véleményben volt, hogy egy ily kijelentés talán még sem teljesen kielégítő. Mivel a függetlenségi párt valamelyik tagja határozottan körül van irva, talán mégis csak más módját kel­lene találni annak, hogy az ily gyanúsítástól a képviselőház bármelyik tagja is ment ma­radhasson. Szederkényi Nándor ugyanily véle­ményben volt. De ha már a gyanúsítás megtörtént, legalább annyira, a mennyire lehet, reputálandó az. Mivel az illető lap helyt adott a következtetéseknek, a szer­kesztő kötelessége lenne, a hibát jóvá is tenni. Braun Sándor erre kijelentette, hogy mi­vel ő senkit megnevezni nem tud, hogy kikre vonatkozhatik az illető hir, melyet lapja pusztán a keringő hirek reproduká­lásaként bocsátott közzé, ő kész a réktifi­káció bármily formájával a megsértett pártoknak elégtételt nyújtani. O maga is ugy tudja, hogy a híreknek semmiféle

Next

/
Oldalképek
Tartalom