Budapest, 1896. II. - Budapesti Negyed 11. (1996. tavasz)

HÍRESSÉGEK, LÁTVÁNYOSSÁGOK, CSODÁK

régóta hasztalan fáradnak az új kor aposto­lai, hogy e rácsozatot ledöntsék, - a kép­viselőház ósdi öreg urai állhatatosan meg­maradnak amellett, hogy a nemzet gyűlése nem hölgykiállitás. Az öreg urak úgy vé­lekednek, hogy mihelyst a karzatra látni le­hetne, a képviselők figyelme inkább a fennülő hölgyekre, mint a lent tárgyalt ügyekre irányulna. Az angol missek - mint a felolvasásból megtudjuk - hasztalan öl­tözködnek legszebb ruháikba, hasztalan pompázik a karzat díszesnél díszesebb höl­gyekkel: - mindez kárba veszett, mert a honatyák nem láthatják a szépeket. De a karzat ósdi rácsai - hál istennek - már re­csegnek, az újkor szelleme ledönti a kor­látokat s-a női jogok budapesti aposto­lának véleménye szerint, rövid idő alatt fordulat fog bekövetkezni. Lent is, fent is a törvényhozási termet hölgyek serge lepi majd el. Az ülésterembe a megválasztot­tak, a karzatra a megválasztandó hölgyek árja zúg be. S az angol törvényhozásba be­vonul a legújabb női divat. Mindezt sok szép és lélekemelő elmél­kedés kíséretében, a magyar hölgyeknek mintául szolgáló, buzdító példával adta elő a jeles felolvasónő, a főurak és főhölgyek zajos tetszése mellett. De - fájdalom - mi­nálunk a női jogok még nem ostromolják a törvényhozó-testületet. A képviselőház karzatán itt már ledőlt a sötét múlt korlátja s a hölgyek az ülésteremből teljesen sza­badon fixirozhatók. S ifjabb képviselőink nem is mulasztják el a „szemlélődést". Ami pedig a nők politikai jogait illeti, itt még nincs, mint Angliában egy millió éle­medett hajadon, aki a magánélet ösvé­nyeiről a közélet útjára tért. De reméljük, hogy elébb-utóbb itt is megszaporodik a férjhez menni nem tudó hajadonok száma. Hisz mesterségesen tenyésztjük őket, ren­deleti úton terelvén őket az egyetemi ok­levél-gyárba. S tekintve, hogy férfiaink is egyre „szabadabb szórakozások"-nak hó­dolnak a tisztes házasélet helyett: - remél­hető, hogy nem nagy idő múlva nálunk is a tanult, oskolázott és tapasztalt hajadonok politikai szereplésének korszaka kezdő­dik. (Jelenkor, december 20.) - Az Elite-kávéházat (VIII. Kerepesi­ut 20. szám) tulajdonosai csakugyan a fővá­ros legkellemesebb és legelegánsabb szó­rakozási helyévé tették. Adorján Gyula, a hires karamból-játszó, a legjobb biliardis­tákat gyűjtötte a kávéház kitűnő asztalai köré, mig a másik tulajdonos, Heindl Fe­rencz, ki mint egyike a legkitűnőbb ven­déglősöknek, külföldön már fejedelmi személyiségeket látott asztalánál, a gour­mandok minden kívánalmát igyekszik ki­elégíteni. Pompás borok, naponta friss osztrigák, szinház után meleg haché-pásté­tom és Kóczé Ferencz kitűnő zenéje csak­ugyan elegendők arra, hogy az elite-pub­likumot állandóan fogva tartsák. (Magyarország, január 26.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom