Budapest, 1896. II. - Budapesti Negyed 11. (1996. tavasz)

HÍRESSÉGEK, LÁTVÁNYOSSÁGOK, CSODÁK

száraz, kiaszott legények. Öltözetük mindig egy lépéssel előtte jár a divatnak, arczukat megviselte az élvezet, tekintetek fáradt és csak magaúntság van benne. Mindkét csoport megegyezik abban, hogy a műsor kissé unalmas, nem érdemli meg, hogy sokat törődjenek vele, a fődolog, a mi az orpheummal kapcsolatban van és a mi az előadás után következik. Egészen más a nagy többség, mely időről-időre megújulva, tízezreket foglal magában. A kik zömét alkotják, azok a kishivatalnokok és a kereskedősegédek, egyszerű polgárcsaládok és kisebb-nagyobb iparosok. Számukra az orpheumi műsor a mulatságok koronája; a mi az estét megelőzi, az a munka, a mi az előadásra következik, az zárva marad előttük. Az orpheumi élet az ő számukra csak az előadásban nyilatkozik meg és ők nem is zúgolódnak. Az előadás kielégíti őket, sőt több élvezetet találnak benne, mint akármiben. Hogy inger, az alól ők sem vonhatják ki magukat, de a hatás másutt nyilvánul. Az orpheum szine előtt pedig egyformán kedves a közönség mindegyik rétege. Egyforma szeretettel - vagy mondjuk: egyforma közönyösséggel - öleli keblére valamennyit, mint az anyatermészet. De míg a természet ad, mindenkinek a tehetsége szerint, addig az orpheum vesz, mindenkitől tehetsége szerint. Egyiktől erkölcsi épséget, a másiktól testi egészséget, némelyiktől vagyont, olyiktól becsületet is. Van a közönségnek még egy kis osztálya: a kíváncsiak csapata, - de ezek kevesen vannak és nem tartoznak ide. Mindenütt megtalálhatók, a hol valamit látni lehet, akár szépet, akár csúnyát és mindenütt egyforma szerepet játszanak: az ártatlan nézőét. **** Végül a műsor és a mi belőle következik. A műsor a közönség nagy tömege számára készült és ennek való. Olyan emberekre számit, a kik egyszerre nagyon durvák és nagyon raffínáltak. Durvák az értelem tekintetében, raffínáltak, a mi az érzékeket illeti. Ezért jár karöltve a bohóczkodás és a kötéltánczos-mutatvány a már nem is sikamlós sördalokkal - couplékkal - és az érzékeket felkorbácsoló tánczczal. Amazt ellátják az erőművészek, a számolókutyák, a hasbeszélők és a zenebohóczok, - emez az énekesnők és a ballettánczosnők dolga. A párisi és a new-yorki orpheumok ennyiben vannak, miénk a dicsőség, hogy megcsináltuk a synthesist, mert bevittük az orpheumba a zsidó-bohózatot. Ez durva is, meg gerjes is, nincs hiány a pofonokban és jogaihoz jut a lábemelés művészete is. A fokozhatatlan trágárság és az elemi közműveltséget jellemző durvaság adja meg az orpheum ismertető jelét, de ez adja meg Budapest jellegét is. És itt van a kapocs, a mi összefűzi a fővárost az orpheummal, szellemének ez idő szerint legtökéletesebb szülöttével. A mi fővárosunk rokon az amerikai városokkal, szintoly gyorsan nőtt ki a földből, szintoly gyorsan népesedett be és közönsége szintoly kevert. Túlnyomó az erőszakos és durva „struggle for life" Ä-erek száma, ezek találnak gyönyörűséget a hasrengető vagy idegizgató durva mutatványokban. De Budapest rokon Pást A létért való küzdeem.