Budapest, 1896. II. - Budapesti Negyed 11. (1996. tavasz)

HÍRESSÉGEK, LÁTVÁNYOSSÁGOK, CSODÁK

záférhet. Az emésztő munkában, a mit kevés kivétellel mindenki végez és a mely nyűgben tartja naphosszat a kedélynek minden nyilvánulását, szinte üdülésszámba megy az estéli szórakozás, a hol leszerelve a nap gondjaitól, egy-két órán át módjában van kinek-kinek szépszerével csillapítani a felzaklatott idegzetet. Más nagy városokban a mulatók mintegy kiegészítik a színházi szórakozást és az előadások kezdetét is a színházi záróra után állapítják meg. Nálunk a mulatók valósággal konkurrensei a színházaknak; egyidőben kezdik meg az előadásokat, duzzadó, változatos műsorral és napról-napra izmosodnak, gyarapodnak. Ma már odajutottunk, hogy a fitosorrú múzsa, bolyhos, szőke hajával nem holmi rejtett zugból kacsintgat kifelé, hanem fényes, oszlopos márványcsarnokokban csicsergi el mosolyogva pikáns dalait. Mindezt annak az ötletéből említem meg, hogy a napkban a kerepesi-úton, a fővárosnak ezen a főerén, a Nemzeti és Népszínház között újból fényes tanyát ütött a múzsáknak e legcsintalanabbika. És bár Budapest fejlődésére való tekintettel mindig örvendetes jelenség a szórakozóhelyek sokféle változatossága, ez alkalommal nem fojthatok magamba egy kis szemrehányást azzal a forummai szemben, mely engedélyt adott az új vállalatnak, új forrását nyitván meg a nálunk még mindig kapós német férczirodalomnak. Igazán sajátságos! Huszonnyolcz napilap és maholnap öt szinház ostromolja napról-napra a fővárosi közönséget a magyarosodás érdekében a lehető legnagyobb sikerrel, de a könnyebb fajta szórakozást egyformán fogadja el, bárhonnan kínálják és eszeágában sincs kutatni, vájjon magyar szívből, lélekből fakad-e az, a miben gyönyörűségét találja. Magyarosodik a főváros nyelvben, de karakterében még mindig idegenszerű. Erre vonatkozólag jegyezte meg Rákosi Jenő egy alkalommal: ^mulatozása közben kell megrohanni magyar szellem produktumával ezt a fővárosi közönséget, hogy kivetkőzzék kozmopolita mivoltából. Mulatozása közben fogékony, gyönyörködése közben kapaczitálható és akarva, akaratlanul meghajol a magyar géniusz előtt«. És alig hogy kimondta ezt a szentencziát, ha jól emlékszem, 1894. farsang alkalmával hozzálátott az Otthon tündérestélyének a rendezéséhez a Vigadóban. Az estélyen ez a zseniális ember még néhány lelkes író és művész társaságában maga is csatasorban állt, fényes tehetségét apróra felváltva, csillogtatta aranyos humorát. Az estély műsorának legnagyobb részét tudniillik kuplék, monológok, párbeszédek, apró vígjátékok, paródiák képezték. Ezeket elsőrangú művészek interpretálták. A magyar szellem tréfás megnyilatkozása mindvégig fogva tartotta a közönséget és látva a nagy sikert, Rákosi Jenő azóta is többször kereste az alkalmat, hogy részben ilyen estélyek rendezésével, részben lapja terén egyengesse az útját a magyar orfeumnak. Fájdalom, mindeddig nem akadt még vállalkozó kar, mely tőkéjét egy magyar orfeum keretében akarná kamatoztatni. És ha akadna is vállalkozó, - úgy mondják általánosságban - nagyon hátráltatja egy ilyen tisztán magyar mulató létesítését a hiány repertoirban és előadókban. Mind a két kifogás alaptalan. Fényesebb műsora egyetlen egy mulatónak sincs, mint a mi-