Budapest, 1896. II. - Budapesti Negyed 11. (1996. tavasz)

TÁRSASÉLETI ANZIX

ANZIX Társas-életünkről Társas életünkről tudom, hogy divattá vált még a férfiak hibáinak az okát is az asszonyokban keresni („cherchez la femme")

1

, de nem forditanók-e egyszer meg a dolgot? Mert én a vidéki társasélet ferdesége! t kiválóan a férfiaknak rovom fel bűnül. Tekintsünk szét, teszem föl ezen városban, hol én lakom s tegyük ezt épen egy tánczmulatság alkalmával. Két táncz közötti szünet van. A teremben diszes hölgykoszorú; férfi - irmagul sem látható. Öregje, ifja künn borozgat a mellékhelyiségekben s csak szivarjaik füstjét küldik, mindegy üdvözletül, a tánczterembe, a hol a nők egyedül maradva, egymást bírálgatják. Nem mondom, akad az urak között olyan is, a ki nem valami különösen szereti a bort, sört, a fiatalabbja között olyan is, a kit valami érdeklődés vonz a hölgyek közé; de ki mer ellenkezésbe jönni a szokásokkal, szembe szállani az előítéletekkel? A „teremtés urai", a kik képesek minden haszontalanságért párbajt vivni, nem birnak annyi lélekerővel, hogy ki merjenek állni a kaszinói élezek elé czéltáblának. Ha erre kerül a sor, elhagyja őket annyit emlegetett bátorságuk és a ki pisztoly elé ki mer állni, meghunnyászkodik néhány léha élczelő előtt, a kit még csak becsülni sem tud s a kiknek jelleme felől bizalmasan megkérdeztetvén, bizonynyal csinos dolgokat tudna négyszemközt beszélni. Ha mégis, leginkább a fővárosból ujabban idekerültek között találkozik olyan is, í. Keresd az asszonyt.