Budapest, 1896. II. - Budapesti Negyed 11. (1996. tavasz)

HÍRESSÉGEK, LÁTVÁNYOSSÁGOK, CSODÁK

seiben szoktak előfordulni. «A vad fa tövébe ojtott szelid bánatos virág»-ról - bocsánat - rendszerint még az olyan őrmesterek sem tudnak, akiket Bokor József minden 12 katonai reglama megsértésével egész este gyaláztat és megveret. Az átlátszó mese és régi unalmas nóták még csak segítettek eltemetni az Urfikisasszonyt, melyen a szereplők minden igyekezete sem tudott segíteni. (...) (Magyarország, május 30.) - A vígszínház első előadása. Nagy, előkelő közönség, fényűző toilettek töltötték meg a Vígszínházát az első előadásra. A nőknek nagyon tetszik a színház, mert fényes a világítása, s ekkép nem megy kárba a szép öltözet, a gyémánt és ékszer. Ez pedig nagyon fontos s a Lipótvárosra, melynek annyi a ragyogtatni valója, alkalmasint szintén jelentékeny vonzerőt fog gyakorolni. A megnyitó előadás alatti idő egy részét a közönség arra használta, hogy megnézze a színházat s egymást. A látcsövek többet forogtak köröskörül, mint a színpad felé fordultak. Megtapsoltak mindent, Barna Izsó

13 karmester nyitányát, melyet a zenekar jól betanultan adott elő; a Prológot, melynek szerzőjét, Kozma Andort

14 a lámpák elé hívták; Jókai alkalmi darabját, a közreműködőket, kik elég jó színpadi erő12 Szabály, előírás. 13. Operettszerző és karmester (1859-1940), 1896. május 1-én az ő ünnepi nyitányával nyílt meg a Vígszínház. 14 Költő, műfordító (1861-1933), az MTA tagja. Állandó munkatársa volt a Pesti Hírlapnak, a Budapesti Hírlapnak, a Nemzetnek, Az Újságnak, a Borsszem Jankónak, is. Színész, színikritikus (1857-1925), 1896-tól a Vígszínház, majd a Magyar Színház tagja. Elbeszéléseket, tárcákat, kül Ígérkeznek, noha ezúttal nincs különös terök kiválni, szerepeket csinálni. Jókai egy baloldali emeleti páholyból nézte a «Barangok» vígjátékának előadását. A közönség mindegyre feléje fordult, tapsolta, éljenezte a költőt, ki elvállalta a nem éppen kellemes feladatot, hogy megnyitó előadásra való alkalmi darabot írjon, a mi rendesen nem igen szokott sikerülni. Jókai a páholyból fogadta a tapsokat. Hosszú, zajos éljenzés kisérte a magyar nemzetre mondott áldomásokat, kivált a király felköszöntőjét, melyet Molnár László

15 erőteljesen és tűzzel hangoztatott. Tapolczay Dezső

16 pedig a «Gazdag szegények»-ről szóló ódai szárnyalású költeménynyel tapsoltatta meg a közönséget. Mikor a közönség betelt a színház megszokásával, a második felvonás után sokan eltávoztak, ugy, hogy a harmadik felvonást már csak félig telt ház nézte. Az eső is megeredt odakünn s ez a hir szórakozottá tette a közönséget. Az uj színház május elsejétől beleilleszkedett a magyar főváros közéletébe. Fejleszsze a színházaink közti üdvös versenyt, mely annyira szükséges a színművészet nagyobb fejlődésére, a szinmüirodalomra, a közönségre. Legyen a magyarosodásnak is hathatós tényezője. E szép feladatokhoz szerencsét kívánunk Ditrói

1 igazgatónak, ki a színház művészi ügyeit intézi. (Magyarország, május 3.) színikritikákat írt vidéki és fővárosi lapokba. 16. Színész, színigazgató (1866-1925), 1896-ban a Vígszínház tagja. 1922-től a Fővárosi Operettszínház igazgatója. 17. Ditrói Mór (1851-1945), drámai színész és színigazgató. 1896-ban a Vígszínház alapító igazgatója. 1902-től az Országos Színészegyesület elnöke, 1903-tól a színészképző iskola vezetője.