Budapest, 1896. II. - Budapesti Negyed 11. (1996. tavasz)

TÁRSASÉLETI ANZIX

Kosztka erre fölkelt s példáját a többiek is követték. Dániel csodálkozva nézett rá­juk, a mire Kosztka csak ennyit mondott: - Nem jól volt emelve a kártya. Justh Béla még hozzátette: - Igen, azt én is láttam. Dániel erre halálsápadtan fölkelt: - Hát talán hamis játékos vagyok? - kér­dezte. Kosztka, a ki már menőfélben volt. visz­szafordulva ennyit mondott: - A véletlennek ezt a csodálatos össze­találkozását egy zsűri elé terjesztem majd véleményadás végett. Azzal eltávozott a kaszinóból, nehogy a szolgaszemélyzet előtt botrány fejlődjék ki. Dániel akkor az ott maradtaktól kérdez­te: - Mi akar ez lenni? - Bizonvosan Kosztka is hallotta - felelt neki Justh - a mit mi mindnyájan, hogy ha­misan játszol s az iménti dolog meggyőzte erről. A négy ur Balázs Barna, Justh Béla, Rud­nyánszky Laci és Kosztka Emil valamivel később Kosztka lakásán találkoztak, s ott elhatározták, hogy a nyilvános botrányt el­kerülendő, levelet irnak Dánielnek. A le­vélben fölszólították őt, hogy a ma este tör­téntek után valami ürügy alatt huszonnégy órán belül mondjon le az Országos Kaszinó és a Parkklub tagságáról és kerüljön min­den érintkezést a két kör tagjaival. Külön­ben a kaszinó választmánya elé viszik a dolgot. A levelet mind a négy ur aláirta, másola­tot vettek róla s elküldték Dániel József­nek, a ki feleletül segédeivel: Papp Géza és ifj. Dániel Pál orsz. képviselőkkel kihi­vatta a levélírókat. A négy ur Rudnyánszky Béla orsz. képvi­selőt és Pásztély Jenő drt nevezte meg se­gédeiül, s a négy segéd (ifj. Dániel Pál he­lyét időközben Vicián Antal huszárezredes foglalta el) ma este tanácskozott az ügyről, s abban állapodott meg, hogy a dolgot be­csületbíróság elé terjeszti. Dániel József nyilatkozata Az affér hőse, Dániel József a követke­zőkben mondja el a botrány történetét: „E hónap 10-én a kaszinóban együtt ját­szottunk huszonegyest, Kosztka Emil, Rudnyánszky László, Balázs Barna, Justh Béla és én. A bank-adás sorban ment s mikor Justh bankja 700 frtig emelkedett, én Justhnak a 700 frtot kifizettem s a ban­kot a régi összeggel tovább adtam. Osztot­tam. Justh 100 frtos, a többiek pedig ki­sebb tételekkel „fuccsoltak". Kevertem s újra osztottam. Kosztka Emil a vörös disz­nót kapta, de megjegyezte: - Nem teszek többet 10 frtnál, mert biz­tosan tudom, hogy fuccsolok. Kosztka azonban tévedett. Nem fucs­csolt, hanem hetest kapott és „resztó lett". Végül én következtem és a következő kártyákat kaptam: Zöld alsó, piros nyolcas és egy tizes, összesen husz. Természetes, hogy a tétet én nyertem meg. Erre Kosztka felállt és igy szólt: - Igy játszani nem lehet. Fölállottak a többiek is legnagyobb meglepetésemre és eltávoztak. Justh Béla, a ki hátra maradt, igy szólt hozzám: - Csodálom Emiltől, hogy olyat állit, a mit bebizonyítani nem lehet."

Next

/
Oldalképek
Tartalom