Budapest, 1896. II. - Budapesti Negyed 11. (1996. tavasz)

IRODALOM, 1896

- Ugy mondtam. A fiu mélyen sóhajtott. - Áldja meg az isten, Lidi, nekünk már befellegzett! A futó-utczai kis lakás első ablakába azóta igen keveset süt a nap. Az ablaktábla betéve jóval déli időn tul és Kerzsánék még halkabban lépdegélnek, suttognak. Az öreg Kerzsán nem meri többé meghúzni a csengetyü-zsinórt, türelmesen vár, vesztegel az ajtó előtt, mig belül véletlenségből meglátják. Imre későbben jön haza és tovább alszik, alszik, egyre alszik. Alig hogy végigszenvedte az ebédet, visszamegy a szobájába és újra lefekszik. Soha szomorúbb élet még nem volt a futó-utczában, de mindennap hust főznek és a házbért pontosan fizetik. Imre a gépházban gyakran találkozik a Princzess Lidivel, de sétálni nem mennek többé. Képes Családi Lapok, 1896. 678., 693-694. oldal