Budapest, 1896. II. - Budapesti Negyed 11. (1996. tavasz)

TÁRSASÉLETI ANZIX

franczia korlátjáték, egy mozzanata, a jobbra és balra keringőző párok táncza, a sóspereezre éhezők csapata, a bébék és nagyobb gyermekek csoportja, a gardedámok társasága, kik nagy, nehéz bundákba burkolva, jégszánkókban ülnek, Földváry Tibor, Európa korcsolyabajnokával élükön a mükorcsolyások. Vasárnap ismét nagy fényképezés lesz a jégen ez alkalommal, Porzsolt Gyula és Marké Miklós rendezése mellett bemutatják a nálunk divó Csillag, Molnárka, Ostor, Kis-Komárom-Nagy-Komárom korcsolyás játékot. A fényképeket a napokban egyik váczi-utezai kirakatban és ki fogják állítani. (Magyarország, január 10.) - Alakok a jégről A budapesti korcsolyázó-egyesület városligeti jégpályáján hetek óta csak úgy hemzseg a sok sürgő-forgó korcsolyázó. Férfiak, nők egyaránt vidáman mulatoznak a jégen, az élvezettől kipirulva. Soha hóditónak általánosabb diadala nem volt, mint e rég ismert, de hölgyeink által csak néhány évtized óta kedvelt mulatságnak, mely minden gondot feledtet, hiszen lobogóján is a vidámság és fürgeség rózsaszínét viseli. E lobogó alatt látjuk nem egyszer a legmostohább napok délutánjain is a fogatok és bérkocsik közönségét a városligeti jégre sietni. Valóban a ki e befagyott tó tükrén végigtekint, akaratlanul is e kérdést fogja tenni Petőfivel: «Hol terem ... több szép leány, Mint itt belül Magyarország határán?» Annyi igaz, hogy a városligeti tó Budapest szemefénye lett, annyi ott a szépség, ízlés, báj, vidámság és fényűzés! Valóságos virágkiállítás ez a jég hátán, hol a nők kellemben, a férfiak fürgeségben és ügyességben vetekednek egymással. A mamák is különös kedvvel látogatják a jégpályát, mert annyi alkalom nyílik leányaiknak egy-egy véletlen találkozásra, néha épen véletlenül egy ügyetlen esés folytán egyegy váratlanul felajánlott szolgálatra, melyet itt nincs és nem is lehet mód visszautasítani. Mert a jég olyan hely, hol a fiatalság még föltétlenül uralkodik, kijátszva a földi gondviselést, féket eresztve pezsgő kedvének. Pár év óta télről-télre a nagy jégen szerzett ismeretség folytán 30-40 pár korcsolyázza be magát a Hymen rózsás lánczai közé, kik késő vénségükben sem fogják elfelejteni, hogy boldogságban megöregedett életpályájukkal a városligeti tavon ismerkedtek meg. Hálás is némely jégen szerzett nagymama. Ott korcsolyázik alig 4-5 éves unokájával a nagyoktól elkülönített «Fröbel-kert»-ben, mely el van kerítve a jobb korcsolyázóktól. Sokan itt a fővárosban öregségükre kezdenek korcsolyázni orvosi tanácsra az elhízás ellen és ugyancsak van dolguk azután a termetes korcsolyatanulóknak, kik négy-öt 50 kros leczke után a szánkók segitségével kezdenek tipegni, mert ez nem is mondható tulajdonképen korcsolyázásnak. Áttérve magára a jégpályára és környékére, soha nem mutatott oly gyönyörű panorámát a városligeti tó, mint most. A külföld minden részéről érkező sportsmanek elismerik, hogy a jégpálya, fekvése, valamint a korcsolyapalota fényes berendezése is páratlan. A hatalmas palota, mely alig két éve hogy felépült, már is kicsi kezd lenni, oly rohamosan szaporodik a tagok száma, mely közel 7200-ra emelkedett az utóbbi