Budapest, 1896. II. - Budapesti Negyed 11. (1996. tavasz)

TÁRSASÉLETI ANZIX

franczia korlátjáték, egy mozzanata, a jobb­ra és balra keringőző párok táncza, a sóspe­reezre éhezők csapata, a bébék és nagyobb gyermekek csoportja, a gardedámok társa­sága, kik nagy, nehéz bundákba burkolva, jégszánkókban ülnek, Földváry Tibor, Európa korcsolyabajnokával élükön a mü­korcsolyások. Vasárnap ismét nagy fényké­pezés lesz a jégen ez alkalommal, Porzsolt Gyula és Marké Miklós rendezése mellett bemutatják a nálunk divó Csillag, Molnár­ka, Ostor, Kis-Komárom-Nagy-Komárom korcsolyás játékot. A fényképeket a na­pokban egyik váczi-utezai kirakatban és ki fogják állítani. (Magyarország, január 10.) - Alakok a jégről A budapesti korcsolyázó-egyesület vá­rosligeti jégpályáján hetek óta csak úgy hemzseg a sok sürgő-forgó korcsolyázó. Férfiak, nők egyaránt vidáman mulatoz­nak a jégen, az élvezettől kipirulva. Soha hóditónak általánosabb diadala nem volt, mint e rég ismert, de hölgyeink által csak néhány évtized óta kedvelt mulatságnak, mely minden gondot feledtet, hiszen lobo­góján is a vidámság és fürgeség rózsaszínét viseli. E lobogó alatt látjuk nem egyszer a legmostohább napok délutánjain is a foga­tok és bérkocsik közönségét a városligeti jégre sietni. Valóban a ki e befagyott tó tükrén végigtekint, akaratlanul is e kérdést fogja tenni Petőfivel: «Hol terem ... több szép leány, Mint itt belül Magyarország határán?» Annyi igaz, hogy a városligeti tó Buda­pest szemefénye lett, annyi ott a szépség, ízlés, báj, vidámság és fényűzés! Valóságos virágkiállítás ez a jég hátán, hol a nők kel­lemben, a férfiak fürgeségben és ügyes­ségben vetekednek egymással. A mamák is különös kedvvel látogatják a jégpályát, mert annyi alkalom nyílik leányaiknak egy-egy véletlen találkozásra, néha épen véletlenül egy ügyetlen esés folytán egy­egy váratlanul felajánlott szolgálatra, me­lyet itt nincs és nem is lehet mód vissza­utasítani. Mert a jég olyan hely, hol a fia­talság még föltétlenül uralkodik, kijátszva a földi gondviselést, féket eresztve pezsgő kedvének. Pár év óta télről-télre a nagy jé­gen szerzett ismeretség folytán 30-40 pár korcsolyázza be magát a Hymen rózsás lán­czai közé, kik késő vénségükben sem fog­ják elfelejteni, hogy boldogságban meg­öregedett életpályájukkal a városligeti ta­von ismerkedtek meg. Hálás is némely jé­gen szerzett nagymama. Ott korcsolyázik alig 4-5 éves unokájával a nagyoktól elkü­lönített «Fröbel-kert»-ben, mely el van kerítve a jobb korcsolyázóktól. Sokan itt a fővárosban öregségükre kezdenek korcso­lyázni orvosi tanácsra az elhízás ellen és ugyancsak van dolguk azután a termetes korcsolyatanulóknak, kik négy-öt 50 kros leczke után a szánkók segitségével kezde­nek tipegni, mert ez nem is mondható tu­lajdonképen korcsolyázásnak. Áttérve magára a jégpályára és környé­kére, soha nem mutatott oly gyönyörű pa­norámát a városligeti tó, mint most. A kül­föld minden részéről érkező sportsmanek elismerik, hogy a jégpálya, fekvése, vala­mint a korcsolyapalota fényes berendezése is páratlan. A hatalmas palota, mely alig két éve hogy felépült, már is kicsi kezd lenni, oly rohamosan szaporodik a tagok száma, mely közel 7200-ra emelkedett az utóbbi

Next

/
Oldalképek
Tartalom