Budapest, 1896. II. - Budapesti Negyed 11. (1996. tavasz)

IRODALOM, 1896

A tizedik pezsgő - Eredeti novellette SZABÓ AURÉL I. Drághy Zoárd nem akart megházasodni. Fogalma sem volt róla senkinek, hogy miért: talán maga sem volt vele tisztában. Az bizonyos, hogy azok az emberek követik el a legtöbb könnyelműséget, akik olyan pazarul bánnak a „nem"-mel. Mikor barátai unszolták, hogy nősüljön, száraz, sőt ingerült hangon vágott vissza: - Nem! Bor- és pezsgőközi hangulatban pedig a czigány rendesen elmuzsikálta neki azt a nótát, hogy: „Nem házasodom meg soha..." A sok unszolás közül csak annyiban engedett, hogy verses könyvet adott ki, melyből huszonhét példány szerencsésen el is fogyott. Egy ironikus barátja egy alkalommal azt találta a garçon-életbe szerelmes urnák mondani: - Igen, Zoárd csak nem házasodhatik meg! Talán barátainak nősüljön? Ezt azonban föltétlenül meg kell czáfolnom, mert Zoárd csakugyan tehetséges, derék fm. Egy igen köznapi, de találó példabeszéd azt tartja, hogy „nemakarásnak nyögés a vége" és ez lagalább Zoárdra nézve beteljesedett: mert megházasodott és asszonyi zsarnok kormány alatt nyög a szegény és csak meg se kísérelheti az igát lerázni, mert se pénz se kapukulcs, ami valóban vigasztalan, szomorú állapot lehet...