Budapest, 1896. II. - Budapesti Negyed 11. (1996. tavasz)

AZ EZREDÉVI KIÁLLÍTÁS

udvarhoz tartozót hozott. A miniszterek kocsisainak fehér karszalagján az ország címere ragyogott aranyból. A nagykövetek kocsija előtt lovasrendőr vágtatott, arról lehetett megösmerni. A többi meghívott vendégek kocsisa rózsaszínű karszalagot viselt. Tiz óra előtt elkezdett szitálni az eső, de a közönség nem is vette figyelembe, sem azok, a kik a nyitott kocsikon jártak, sem a nézők. Fél óra múlva azután el is állt a csöpögés teljesen, sőt később kisütött a nap is egy rövidke időre, de különben borult maradt egész délelőtt, a minek különösen a néző publikum örült azért, mert legalább nem perzselte a nap. A tolongás pedig kezdett azokon a helyeken, a hol több nagyobb utca nyilik egymásba, fokozódni; a rendőrök nem birtak már a közönséggel. Ekkor a 16-ik huszárezred két százada vonult ki s az azután hátraszorította a népet. A huszárok az Andrássy-ut és váci-körut torkolatánál, a nagy körút és Andrássy-ut kereszteződése helyén és az Andrássy-ut végén állottak ezután sorfalat mindvégig. A hosszú útvonalon egyenlőtlenül oszlott meg a közönség. Igy legkevesebb esett a budai oldalra; a budaiak is mind átözönlöttek a pesti oldalra, hogy a kiállítási bejáráshoz közelebb essenek és a pesti notabilitásokat is láthassák. A mikor a király kocsija végig haladt az uton, nyomában fölbomlott mindenütt a közönség önkéntes sorfala és a széles utcákat elborította a sok ezer és ezer ember. Ugy látszott, hogy a rendet többé nem lehet helyreállítani. Hasztalan erőlködtek a rendőrök, hasztalan ijesztgették toporzékoló lovaikkal a huszárok az embereket, a közönség nem gondolt velők, legfeljebb kitért előlük. És a mikor az egész ut véges végig fekete volt a nyüzsgő embertömegtől, kis félórával azután, hogy a királyi pár végighaladt az uton, egy lovasrendőr vágtatott a kiállításból befelé ezzel a hírrel; a királyné jön! És a lovas nyomában egyszerre megritkult a nép, megtisztult az ut: a közönség a járókra húzódott, engedelmeskedett a rendőröknek, a rend mint egy varázsütésre helyreállt. A kiállítási főkapunál Splényi Ödön báró rendőrtanácsos táborkarával: Peregriny fogalmazóval, Brandtner segédfogalmazóval, Dömjén és Pekáry rendőrtisztviselőkkel, Torn ösváry, Tóth és Botkelberg felügyelökkel reggel 9 órakor foglalta el helyét az artézi forrás zászlórudja körül, a kiállitás főbejáratával szemben s beosztotta százötven főnyi gyalog és lovasrendőr hadát. A főváros ünneplő népe ekkor már az óriási térség minden zugát elállotta: a fekete férfiruhák és a szines asszonytoaletteknek kokárdákkal virággal és bokrétával díszített tarka özöne befolyta a kiállitás főkapuja, az uj műcsarnok, a Feszty-panoráma és az Andrássy-ut torkolata közti területet. Az ember-tengernek egy-egy hulláma elcsapódott néha a kiállitás igazgatósági épületéig, a másik oldalon az állatkert bejáratáig, azután megint visszatért medrébe, a fővonalra, a hol a ma délelőtt látványosságából legtöbbet láthatott az ünneplő kedvű, de meghívó és belépti jegy nélkül való közönség. A kiállitás területén. A főkaputól a megnyitó ünnepség szinteréig is sorfalat állt a közönség, mint kívül az utcákon, a merre az uralkodó család el-