Budapest, 1896. II. - Budapesti Negyed 11. (1996. tavasz)

AZ EZREDÉVI KIÁLLÍTÁS

udvarhoz tartozót hozott. A miniszterek kocsisainak fehér karszalagján az ország cí­mere ragyogott aranyból. A nagykövetek kocsija előtt lovasrendőr vágtatott, arról le­hetett megösmerni. A többi meghívott vendégek kocsisa rózsaszínű karszalagot viselt. Tiz óra előtt elkezdett szitálni az eső, de a közönség nem is vette figyelembe, sem azok, a kik a nyitott kocsikon jártak, sem a nézők. Fél óra múlva azután el is állt a csö­pögés teljesen, sőt később kisütött a nap is egy rövidke időre, de különben borult ma­radt egész délelőtt, a minek különösen a néző publikum örült azért, mert legalább nem perzselte a nap. A tolongás pedig kezdett azokon a he­lyeken, a hol több nagyobb utca nyilik egy­másba, fokozódni; a rendőrök nem birtak már a közönséggel. Ekkor a 16-ik huszár­ezred két százada vonult ki s az azután hát­raszorította a népet. A huszárok az And­rássy-ut és váci-körut torkolatánál, a nagy körút és Andrássy-ut kereszteződése he­lyén és az Andrássy-ut végén állottak ezu­tán sorfalat mindvégig. A hosszú útvonalon egyenlőtlenül osz­lott meg a közönség. Igy legkevesebb esett a budai oldalra; a budaiak is mind átözön­löttek a pesti oldalra, hogy a kiállítási be­járáshoz közelebb essenek és a pesti nota­bilitásokat is láthassák. A mikor a király ko­csija végig haladt az uton, nyomában föl­bomlott mindenütt a közönség önkéntes sorfala és a széles utcákat elborította a sok ezer és ezer ember. Ugy látszott, hogy a rendet többé nem lehet helyreállítani. Hasztalan erőlködtek a rendőrök, haszta­lan ijesztgették toporzékoló lovaikkal a huszárok az embereket, a közönség nem gondolt velők, legfeljebb kitért előlük. És a mikor az egész ut véges végig fekete volt a nyüzsgő embertömegtől, kis félórával azután, hogy a királyi pár végighaladt az uton, egy lovasrendőr vágtatott a kiállítás­ból befelé ezzel a hírrel; a királyné jön! És a lovas nyomában egyszerre megritkult a nép, megtisztult az ut: a közönség a járókra húzódott, engedelmeskedett a rendőrök­nek, a rend mint egy varázsütésre helyre­állt. A kiállítási főkapunál Splényi Ödön báró rendőrtanácsos táborkarával: Peregriny fo­galmazóval, Brandtner segédfogalmazóval, Dömjén és Pekáry rendőrtisztviselőkkel, To­rn ösváry, Tóth és Botkelberg felügyelökkel reggel 9 órakor foglalta el helyét az artézi forrás zászlórudja körül, a kiállitás főbejára­tával szemben s beosztotta százötven főnyi gyalog és lovasrendőr hadát. A főváros ün­neplő népe ekkor már az óriási térség min­den zugát elállotta: a fekete férfiruhák és a szines asszonytoaletteknek kokárdákkal virággal és bokrétával díszített tarka özöne befolyta a kiállitás főkapuja, az uj műcsar­nok, a Feszty-panoráma és az Andrássy-ut torkolata közti területet. Az ember-tenger­nek egy-egy hulláma elcsapódott néha a kiállitás igazgatósági épületéig, a másik ol­dalon az állatkert bejáratáig, azután megint visszatért medrébe, a fővonalra, a hol a ma délelőtt látványosságából legtöbbet látha­tott az ünneplő kedvű, de meghívó és be­lépti jegy nélkül való közönség. A kiállitás területén. A főkaputól a megnyitó ünnepség szin­teréig is sorfalat állt a közönség, mint kívül az utcákon, a merre az uralkodó család el-

Next

/
Oldalképek
Tartalom