Budapest, 1896. II. - Budapesti Negyed 11. (1996. tavasz)

AZ ÜNNEPNAPOK

bu állat, a mely gyönyörűen taillirozta a király alakját - föltétlenül nyugodt és megbízható ló, nem izgatta sem a szél, sem a napfény, sem a csillogás, sem a trombiták orkánja, de a király ugy ki is ülte, hogy gyönyörűség volt nézni. Egészen katonásan lovagol, sőt néha-néha rázatja magát s oly egyenesen, mint a gyertyaszál. A második arcvonalat balról jobbra lovagolja végig: a kiséret hátrább maradt része már galoppban megy utána végig a harmadik vonalon is. A huszárok előtt egy kissé lassítja a tempót, hogy meg ne vadítsa a nyugodtan álló lovakat. Ércesen hangzik a vezérszó: - Vigyázz! Kardot ránts! Balra nézz! S egyszerre ezernél több kard repül ki a hüvelyéből félelmes suhogással és a villám fényével töltve be a levegőt. A király egyik kísérőjének lova ettől a hangtól megvadult és magasan fölágaskodott. A király nyugodtan hátraszólt: - Ruhig! Aztán asszony-galoppban előrejött a tribünökig s elrendelte az elvonulást. Tiz percnyi rendezkedés után - mialatt a király és kísérete a tribünökkel szemben állt föl - az Újépület kadétiskolájának növendékei kezdték meg a menetet harsogó zeneszó mellett és - akármilyen peckesen léptek a fiuk - eléggé szerencsétlenül. Eltévesztették az irányt, a minek oka az elébük torlódott kiséret volt s arcvonaluk nem derékszögben menetelt a király vonala előtt, hanem 60 foknyi szögben. A király megállíttatta őket, visszaküldte s újra megcsináltatta velük az egészet. Szegény gyerekek! Pedig hogyan számítottak a mai szabad napra. Most ennek vége: legalább egy hétig ki sem mozdulhatnak az Újépületből. Az utánuk következő magyar tisztjelölteket, a Ludovika-Akadémia hadapródjait ellenben megdicsérte a király. Csesznák tábornoknak, a ki mint minden parancsnok odalovagolt hozzá, ennyit mondott: - Nagyon szépen menetelnek! Ki is húzták magukat a fiuk a többiekkel együtt. De nem csak a legénység, hanem a tisztek is. Kövér főhadnagyok, a kik máskor mindig a század végére maradnak, a hol az ezredorvossal együtt nem kell lépést tartani, ugy rúgták a port, mintha nyársat nyeltek volna. Az egymást sorban fölváltó zenekarok csengő muzsikája mellett sorban léptettek el a bakák. A honvédeknek most először fújta a talpuk alá a saját zenekaruk. Frigyes kir. herceg maga vezette a király elé az 52. gyalogezredet, a melynek ő a tulajdonosa. Hasonlóképpen maga Kropacsek lovag, altábornagy, tüzőrségi főfelügyelő vezette a saját ezredét, a 4. számú hadtest-tüzérezredet. Az ágyuk után a lovasság jött századonként, elül a Ludovika lovastiszti növendékei, utánok a honvédhuszár-önkéntesek, majd a budapesti 1. honvédhuszárezred, s végül az UxküllGyllenband-huszárok. A defilét a szekerészek és az egészségügyi csapat kocsijai végezték be. A díszmenet után a király előre vágtatott, s maga köré gyűjtvén fényes törzskarát, Lobkowitz hercegnek megelégedését fejezte ki a mai díszszemlén bemutatottakért, különös dicsérettel illetvén a tüzérséget. Egyszersmind elrendelte, hogy legfelsőbb megelégedését még ma parancs-