Budapest, 1896. II. - Budapesti Negyed 11. (1996. tavasz)

AZ ÜNNEPNAPOK

Kisfaludy alakjait élénken magyarázgatta le-ányának. Gyönyörű jelenet volt az, a mikor Kisfaludy dicsőíti a »bölcs, a nemes, a nagy király«-c, az egész közönség a király felé te-kintett, tapsolt és éljenzett, a király pedig többszöri főhajtással köszönte meg az óvá-cziókat. A prologot a közönség za­josan megtapsolta. Ezután következett »Az államtitkár ur« czimü vígjáték, a mely ma is pompás han­gulatban tartotta a közönséget. Az előadás is kitűnő volt és a közönség nem győzte eléggé kifejezni elismerését a derék színé­szek iránt. A király az első felvonás után elhagyta a színházat. Távozása előtt Széchényi Béla gróffal váltott néhány szívélyes szót, majd bemutatták neki Szécsi Ferenczet és Fa­ludit, kiknek a király megelégedését fejez­te ki. Aztán bemutatták a királynak Fellner műépítészt, kihez a király igy szólt: - Ön építette ezt a színházat? - Igenis, felséges uram - feleié Fellner - ez már az én 27-ik színházam. - Igazán nagyon szép és tágas szinház, jegyzé meg a király. Ezek után a király leányával Gizella ba­jor herczegnővel együtt kocsiba ült és a kö­zönség lelkes éljenzései között haza hajta­tott. (Nemzet, május 7.) Az Akadémia diszünnepe. - A Pesti Napló tudósítójától ­Budapest, május 18. Az Akadémiának ritka ünnepe volt teg­nap: a magyar tudományosság fölszentelt csarnokát látogatásával tisztelte meg a legelső magyar ember. A nagy történelmi napok közt, amelyek méltóságos, sürü sor­ban követik egymást mostanában, s ame­lyeket igazi jelentőségükben csak a jövő nemzedéknek múltba visszatekintő szeme fog megítélhetni, külső diszre is, belső tar­talomra is egyaránt kivált a tegnapi ünnep. Pálmaágak és örökzöld lombok borították a hatalmas teremnek máskor sima oszlo­pait, cifraságait, annak jeléül, hogy a király látogatásának emléke örök időkre egyik legfényesebb lapja lesz az Akadémia tör­ténetének. Kállay Béni 14 értekezését mély figyelemmel hallgatta végig a király s fen­séges rokonai. A közös kormány egyik leg­népszerűbb s mindenesetre legmagyarabb tagja impozáns képet fest ebben az érte­kezésben a magyar nemzet múltjából s a dicsőséges emlékek hatása alatt merész és nagyszabású jövendők körvonalait rajzolja meg. Komoly bölcsek mély és rendületlen hite, lelkesedés a szivekben, éljenző zúgás az ajkakon, ragyogó díszruhák s örömtől még jobban ragyogó szemek adták meg az Akadémia ezredéves diszgyülésének iga­zán ünnepi jellegét. A gyűlés lefolyásáról a következőkben adunk számot. Tegnap délelőtt tiz órára volt kitűzve a Magyar Tudományos Akadémia ezredé­ves diszgyülése, amelyen a király is megje­lent. A közönség már kilenc óra körül sű­rűn ellepte az Akadémia palotájához veze­tő utakat, amelyeken már kilenc órától kezdve egymást érték a szebbnél szebb fo­gatok. Mindenfelől ragyogó díszmagyar ru­hák, csak itt-ott elvétve pár frakk, fényes 14. Pénzügyminiszter.

Next

/
Oldalképek
Tartalom