Budapest, 1896. II. - Budapesti Negyed 11. (1996. tavasz)

AZ ÜNNEPNAPOK

nek vége az alkotmány-utczában volt, mig eleje már a lánczhidnál állapodott meg. Előállott a koronázási jelvények csodás mivü hintója is s a kiküldöttek a lépcsőkön lehozták a jelvényeket, melyeket Nikolics Eedor báró és Justh Gyula helyeztek el a hintóba. Ezt követte a királyi megbízottak diszfogata, majd a miniszterek fényes fogatai s a többi díszkocsi. Soká, mintegy háromnegyed óráig tartott a mig a menet elindult, hogy a törvényhozók kifejezzék hódolatukat a legbölcsebb, a legigazságosabb királynak. A palota udvarán. A képviselő- és főrendiháznak azon tagjai, a kik a bandériumban részt nem vettek, már 1 órakor összegyülekeztek a várpalota udvarán. A főherczegek, a kik a főrendiháznak is tagjai, külön lementek az országházba, s a gyűlés után külön vissza is tértek. A bandérium azon tagjai, a kik törvényhozók, Perczel Dezső belügyminiszter vezetése alatt feljöttek ismét a várpalota udvarába, s ott átadták lovaikat a csatlósoknak. (A bandérium többi tagjai egyenest lementek a Vérmezőre, - a honnan aztán szerteszéledtek.) Pont két órakor érkezett vissza a várpalotába a szent korona is, mely előtt a palotaőrség fegyverbe állva tisztelgett. Hasonló tisztelgéssel fogadta az őrség Szilágyi Dezsőt, a képviselőház elnökét, valamint Vaszary Kolos herczegprimás és Schlauch Lőrincz bibornokokat is. Midőn itt a koronát és a koronázási jelvényeket ugyanazon urak, a kik kihozták, levették, ideiglenesen elhelyezték egy földszinti terembe, - mire a törvényhozás tagjai fölmentek a várpalotába, hogy a királynak hódolatukat bemutassák. A hódolás. A király előtt A Szent-György-téren a bandériumból kiváltak a méltóságok, a koronázási jelvényeket vivő fogatok, a törvényhozók és zászlótartók és a várlakba lovagoltak, illetőleg hajtattak. A királyi palota előtt mindannyian leszálltak és fölvonultak a trónterembe. Miután az elhelyezkedés megtörtént a megadott jelre bevonult a királyi pár az udvar kíséretében. Szilágyi Dezső képviselőházi elnök azután előlépett a törvényhozók és méltóságok soraiból s emelkedett hangon a következő beszédet intézte a felséghez: Felséges császár és apostoli király! Legkegyelmesebb urunk! Huszonkilenczedik évfordulója annak, hogy Felséged magyar birodalmának országgyűlése örömben és reményben állott a trón előtt és Felségedet, mint megkoronázott királyt üdvözölte. A mai napon hálatelt szívvel jelenünk meg Felséged előtt. Megjelentünk, hogy kifejezzük hálás hódolatunkat a ma hatályba lépett törvény szentesítéséért és az abba foglalt királyi nyilatkozatért, a melynek visszhangja milliók és milliók hálás szivéből és ajkáról száll fel a trón zsámolyához. Az a márvány, melybe e törvény be lesz vésve, elmállhatik; de soha ki nem apad a nemzet szivéből az erkölcsi erőnek az a for-