Budapest, 1896. I. - Budapesti Negyed 10. (1995. tél)

A MILLENNIUMI KÉSZÜLŐDÉS - Közhasznú építkezések

tő része, kertje volna. Széles országút választja el tőle, egy-két dombon kell keresztül haladnunk (aztán eltűnik ez is idővel) s ott vagyunk az uj városligetben. Azt hisszük, mindenki kellemesen csalódott, mikor az uj ligetet meglátta. A csenevész apró fáknak semmi nyoma, csupa nagy terebélyes fa áll az utak szélén, a széles utak gondozottak és a pompás virágágyak között kis fehér padok hívják pihenőre az embert. Az első gondolat az: nini az uj liget szinte szebb, takarosabb mint a régi városliget. (...) (Fővárosi Lapok, június 5.) - Az üllői-uti uj népligetben egy vállalkozó népszinkört akar építeni s kér erre a célra 13 évi használatra 1400 négyszögölnyi területet. A bizottság kijelentette, hogy az eszmét helyesli, de ezúttal nem teljesítheti a kérelmet, mert a vállalkozó sem a termeket, sem az előadások programmját be nem mutatta. Többen az iránt folyamodtak, hogy a városliget különböző pontjain engedtessék meg nekik olyan 2500-3000 frtba kerülő áru-pavillon fölállítása, a melyben dohányt és szivart árusíthassanak. A bizottság javasolja a kérelem teljesítését, még pedig akként, hogy a Stefánia-ut és a nagy körönd keresztezésénél két pavillont, a nyári színház mellett pedig szintén kettőt állítsanak föl. (Magyar Fsti/ap, február 26.) Zsörtölődés (...) Már egészen bizonyos, hogy elkésünk. Nem használ, hogy olyan nagyon izgatottak vagyunk miatta és a tényeken a legerősb tettetett flegmával sem birunk változtatni: a kiállítással május elsejére sem leszünk készen, sőt ki tudja, hogy meddig húzódhatik még a dolog! Az egészben az a szerencse, hogy a főváros sem fejezheti be akkorára a csinositgatását, az öltözékét, s igy az idegen, a vidéki ha erre néz felénk, bizonyos összhangot fog találni az összhangtalanságban, mert rendetlen és készülődében levő városból jut majd a rendetlen és készülődő kiállításba. Tehát ha rend nem lesz is, de »harmonia« az lesz, csak ne firtassuk nagyon, hogy minő! Igaz, hogy az elemek is nagyon ellenünk vannak. A mint hogy régi igazság az, hogy a mi az egyiknek jó, az nagyon kelletlen lehet a másiknak. Mert a vetés, a gyümölcsfa, a mező és kert általában csakúgy szivják magukba a mostani sok, áldásos tavaszi esőt, ámde az módfelett akadályozza a kiállítás elkészültét. Ámde, a mint mondám, legfőbb baj az, hogy semmink sincsen készen. Nagy fitytyel nekiálltunk villamosan megvilágítani az Andrássy-utat, nem sikerült eléggé az első próba, utasították a mérnöki hivatalt, hogy tartsa meg a második próbát. Ez a »hivatal« is csak olyan azonban, mint minden más »hivatal« - idejére el nem készül semmivel. A második próbának híre sincs s egy hét múlva megnyílik a kiállítás. Hát az esetleges próbának - ha sikerül - a megvalósítása, állandóvá tétele mikor következnék? Majd aztán, később, ráérünk arra még - a második milleniumig. S igy vagyunk, szinte kivétel nélkül, a többi közmunkákkal is minddel. Hiányzik