Budapest, 1896. I. - Budapesti Negyed 10. (1995. tél)

IRODALOM, 1896 - PÓSA LAJOS A magyarok bejövetele (vers)

IRODALOM, 1896 A magyarok bejövetele - Feszty Árpád barátomnak PÓSA lAJOS Száll a turulmadár ... utat ver a szárnya... Kacagányos Árpád zúg-robog utána. Jönnek a magyarok szilaj őserőben, Mint a dörgő vihar fekete felhőben. Népek riadása: paizs villanása, Népek hódolása: buzogány zúgása. Mint az ár, sodorja, a ki áll elébe, Mint a tűz, olvasztja, hadverő sergébe. Győzedelmes Árpád széttekint a dombon: „Ez itt a mi hazánk! Ez az édes otthon! Harmatos selyemfű gyöngyözik a réten, ízes hal cikázik a folyók vizében, Sátoros erdőket bujdosó vad lakja, Itt ragyog felettünk a Csaba csillagja! Nézzed sokaságát a sudár fenyőknek: Kárpátok tetején föl az égig nőnek! Alomra ringónak első és utolsó: Születőnek bölcső; halónak koporsó."