Budapest, 1896. I. - Budapesti Negyed 10. (1995. tél)

ÜGYEK ÉS BŰNÖK - Miről számol be egy új bulvár lap, a Friss Újság bűnügyi rovata?

Megkéselt leány Vasárnap éjjel ismét gyilkos merénylet történt a fővárosban. Holczner Agnes 24 éves kávémérés-tulajdonosnőt szurkálta meg egy éles konyhakéssel Mihelcz József szabólegény, a kit nyomban a gyilkosság megkísérlése után el is fogtak. Nem a rendőrség kerítette kézre, hanem a megszurkált leány szomszédja Grébrer Gyula szabómester, aki meghallotta a segélykiáltásokat és utána vetette magát a merénylőnek. A vallomásokból kiderült, hogy Mihelcznek szerelmi viszonya volt a leánynyal, esténkinteljárt hozzá és tegnap valami csekélységen összeczivakodtak. Mihelcz azután elrejtőzött a Holczner Ágnes nap-utczai kávémérésének egy fülkéjében s amikor a leány zárás után lefeküdt, megszurkálta. Nyilvánvaló, hogy meg akarta ölni, de szándéka nem sikerült. A lány sebei nem életveszélyesek. A lopéji plébános bűnei A budapesti sajtóbiróság előtt egész sereg vádat emelt ma a királyi főügyészség Martincsek József zólyommegyei, lopéji plébános ellen. Vádolta pedig nemzetiség és hitfelekezet ellen való izgatás, kilencz rendbeli rágalmazás és ugyanannyi becsületsértés büné-nek elkövetése miatt, melyeket a plébános ur a Krestán czimü tót lapocskában, egyet-len czikkben követett el. A tárgyalást jóval tizenegy óra után kezdhették csak meg, mert csak akkor sikerült a kellő számú es-küdteket összefogdosni. A tárgyalást Zsitvay Leó elnök vezette, a vádhatóságot Mészá-ros Tivadar alügyész képviselte, a bevádolt plébánost pedig ÓV madam ügyvéd védte. Az esküdtszék megalakulása után felolvas-ták a vádlevelet, majd magát a czikket, melyben a többek közt igy elmélkedik a plébános ur: «A mi öröklött birtokainkról folyton elszántanak valamit ugy a miniszterek, mint a legutolsó anyakönyvvezetők. A tót nép földjeit uzsora utján, tehát törvénytiltott módon, ami egyértelmű a lopással, eltulajdonította az Isten tudja honnét hozzánk bevándorolt reczipiáltfaj, népünk pedig seregesen indul tengeren tul Amerikába kenyérkereset után, melytől megfosztotta a liberalizmus és a zsidó korcsma. Ehhez járul, hogy még azt is, a mi elszegényedett népünket nehéz helyzetében boldogítaná: a Krisztusban szent hitünket és az ő törvényeit tolvaj kézzel veszik el tőlünk, a legszentebb tárgyaktól fosztanak meg bennünket ellenségeink. Az istent és a vallását rontják és ölik a tót népben. » Ebben látott a közvádló nemzetiségi és hitfelekezet ellen való izgatást. A rágalmazással és becsületsértéssel pedig Csipkay Károly alispánt és Zólyommegye breznóbányai járásának anyakönvvezetőit, illetőleg jegyzőit illette a vádlott, akiket politikai banditáknak és fogdmegeknek nevez. A felolvasás végével a védő az anyakönyvvezetők panasza dolgában fel akarja függeszteni a tárgyalást, mert állítólag fegyelmi eljárást indítottak ellenök. Minthogy azonban vádlott semmi tényleges bizonyítékot nem tudott felhozni, a bíróság elutasította kérelmét s elrendelte a czikk felolvasását, mire a perbeszédek következtek. A perbeszédek végeztével visszavonultak az esküdtek, s jó hosszú ideig tanácskoztak, mert 44 kérdésre kellett felelniök. A tanácskozás eredménye