Budapest, 1896. I. - Budapesti Negyed 10. (1995. tél)

ÜGYEK ÉS BŰNÖK - Miről írnak a Rendőri Lapok 1896-ban?

A tanú: Férje nagyon sok pénzt pazarolt el a házon kivül, hölgyek társaságában. Hogy a további tékozlásnak elejét vegye, otthon igyekezett oly nőt tartani a ki a férje szerelmét lekösse. A terv sikerült is, mert Baloghnak megtetszettem, aki folyton üldözött és szerelmével a bűnre csábított. Az elnök: Hány éves volt maga? A tanú: Még nem voltam egész 14 éves. Én menekülni igyekeztem a háztól, de nem volt senkim, akihez forduljak. Balogh elvitt magával mindenüvé, mert attól tartott, hogy megszököm. Két hónapig tartózkodtunk Pesten, négy hétig Bécsben, azután egy ideig Békés-Megyeren. Ez utóbbi helyen meglátogatott az asszony is. Ekkor elpanaszoltam előtte, hogy férje miként üldöz engem, de az asszony nem akart megérteni. Az elnök: Hát később, mikor a férj külön élt az asszonytól, maga hol tartózkodott. A tanú: Én Baloghnénál maradtam, aki folyton arra ösztönzött, hogy menjek és keressek pénzt, különben nem ad enni. A vádlott: Ez nem igaz! A tanú: Nem-e? Talán az sem igaz, hogy maga elvezetett éjjeli kávéházakba s ott bemutatott mindenféle úriembereknek és eltűrte, hogy azok ugy bánjanak velem amint nekik tetszik? Az elnök: Ne vittatkozzanak itt! Mondja csak, hogy került ön Debreczenbe, ahoz a nyilvános ház tulajdonosnőjéhez. A tanú: Minden áron szabadulni, kieviczkélni igyekeztem a sárból, ahova ez a nő taszított. Anynyira meggyülöltem Baloghnét, hogy nem törődtem, ki az, aki megszabadít tőle, pedig tudtam hogy Debreczenben milyen életet kell folytatnom. Egy félóráig alkudozott a két asszony a bőrömre az én jelenlétemben, mig végre Baloghné 60 frtért eladott. Az elnök: Hát Balogh nem tudott erről? A tanú: Csak később értesült az asszony kufárkodásáról s minthogy még mindig érdeklődött irántam, leutazott hozzám Debreczenbe, hogy asszonyomtól megváltson. De én utálattal fordultam el tőle, mert neki tulajdonítottam nagyrészt, hogy ily életet kell folytatnom. Balogh azonban mindenáron ismét birtokába akart szerezni és azért a kapitánysághoz fordult, hogy engem, nevelt leányát, kényszeritsen arra, hogy házába visszatérjek. Balogh Jánost halgatta ki ezután az elnök, aki bámulatos czinizmussal beszél az esetről, ugy, hogy az elnök többször rászól az ellenszenves alakra: - Adjon hálát az Istennek, hogy csak mint tanú szerepel ez ügyben. Balogh: Ha bíró ur lelkembe látna. Az elnök: Nem vagyok rá kíváncsi. Nagyon sötét látvány volna az! A törvényszék ezután a v^AXoxxax.fölmentette, mert Rauch Julia nem volt Baloghnénak törvényesen adoptált leánya, már pedig a törvény csak azt üldözi, aki gyermekét, gyám- vagy nevelt leányát birja rossz életre. (december 25.) A kriminális Budapest - 1896 Érdekes adatokban tünteti föl a budapesti büntető törvényszék mult esztendei statisztikája a millenáris esztendő bűnügyi viszonyait. A számok nemcsak a jogászt érdeklik, de azokat is, akik abból egy nagy