Budapest, 1896. I. - Budapesti Negyed 10. (1995. tél)

ÜGYEK ÉS BŰNÖK - Miről írnak a Rendőri Lapok 1896-ban?

Pedig bizony szomorú egy kijelentés ez, mely következményeiben még elszomorítóbb, lévén a szeszes italok élvezése egyik leghatalmasabb kriminalitásttényező. Ezt igazolják azok a számsorok, a melyeket a rendőrség az ő évi jelentéseiben közzétett. 1894. év folyamán a fővárosi rendőrség kerületi kapitányai 5702 esetben bíráskodtak ittas egyének felett. Ha most azt veszszük, hogy ezek férfiak voltak elenyésző csekély kivétellel, s hogy a férfiak száma a lakosság számának csak 48%-a, s hogy ebből is leszámítandó a gyermekek száma, ugy ezen 5702 eset, a lakosság számához arányítva, elég magas százaléknak felel meg. A kihágási büntetőtörvényünk tul enyhén is bánik a botrányos részegekkel szemben, a mikor 25 frtig terjedhető pénzbüntetéssel sújtja csupán, a mi behajthatatlanság esetén változtatható 3 napi elzárásra. Enyhe pedig ez a büntetés azért, mert a 25 frt maximum csakis visszaesés, vagy különösebb beszámítás alá eső esetekben alkalmazható, a közép-átlag 10 frt, mely egy napi elzárásnak felel meg, nyer tehát legtöbb alkalmazást, ez azonban bizonyos aránytalanságot is teremt, mert már 2 frtért is egy napi elzárás jár. Igy történik aztán, mint mondottam, hogy a büntetések zöme természetszerűleg erre a közép-átlagra esik. 5702 esetből 3927 esetben 19 frton alul volt a pénzbüntetés, a mi bizony enyhe büntetés ahhoz, hogy akár megtorlásnak, akár javító eszköznek legyen tekinthető. Vagyis a mi kihágási törvényünk kissé liberális a részegekkel szemben. Van ugyan a kihágási törvénynek egy másik szakasza is, mely látszólag sokkal hatékonyabb volna a részegeskedés akadályozására s ez az, mely azokat a korcsmárosokatés egyéb szeszes italmérőket sújtja, a kik ittas embereknek italt adnak s a kik másokat leitatnak. No de a gyakorlati életben mind a kettő nehezen vihető keresztül. Mert nagyon nehéz meghatározni a legkülönbözőbb temperamentumu embereknél, hogy mikor ittasok és még inkább az, hogy mikor annyira ittasok, hogy nem lehet nekik több italt adni, de legnehezebb a tárgyaló kihágási bírónak megállapítani azt, hogy az ittasság ilyen foka tény legfenforgott, s hogy annak oka a korcsmáros vagy pálinkamérő. Következményeiben szomorúbb eredményeket mutat azonban az alkoholizmus a bűnügyeknél. Különösen a testi sértés, az ember élete és a szeméremelleni büntetendő cselekmények azok, a melyeknél hatása a legintenzívebb. Nézzük csak pl. az 1894. év adatait: A testi sértés miatt feljelentett 2275 egyén közül ittas volt 68.7%, az emberölés és kísérlete miatt feljelentettek közül 46.3%, a szeméremelleni bűncselekményekért feljelentettek közül 32.4%, rágalmazás és becsületsértés miatt feljelentettek közül 11.2%. Egy czik kerete szűkebb, semhogy abban az alkoholizmus terjedésének minden okára kiterjeszkedni lehessen, de annyi bizonyos, hogy a legfőbb ok a szeszes italok kimérésére jogosult üzletek túlságos számában rejlik, a mire a rendőrség annyiszor reá mutatott, de ugy látszik, eredménytelenül. Már 1892-ben kérte a rendőrség ez üzletek korlátozását olykép, hogy minden 250 lakosra essék csak egy italmérő üzlet. 1894-ben a szeszes italok kimérésére jogosított kávéházakat és kávéméréseket