Budapest, 1896. I. - Budapesti Negyed 10. (1995. tél)

ÜGYEK ÉS BŰNÖK - Miről írnak a Rendőri Lapok 1896-ban?

A „cselédszerző"* A cselédszerző irodák rendszerint nagyobb forgalmú utczákban ütnek tanyát, szaporodnak gomba módra. Kivül az ajtón s falakon különböző szinre festett rubrikákban, szobaleány, mindenes, kocsis, nevelőnő, szakácsnő stb. ajánltatnak a közönség figyelmébe. Belől az üzlethelyiséget egy léczkerités osztja ketté, a bejárat felé eső rész a „várótermet", a kerítésen tul fekvő pedig az „irodát" képezi. A váróterem fala mellett barnára festett pad fut körül, a raktáron levő „anyag" számára. Az „iroda" íróasztalán és fiókjában egy garmada cselédkönyv fekszik szerteszét hányva. Tulajdonosaik részint jelen vannak, részint pedig hátra hagyták a könyvet s hónapok óta nem mutatkoznak érette. Az a cselédszerző intézet. Ebből a helyiségből indul pályafutására igen sok, a vidékről felkerült leány, s ebben a helyiségben szedi magába később a romlottság csiráit. Ez a helyiség az, mely ködként oszlatja szét akárhány leány rózsás reményeit s teszi tönkre számtalan leány erkölcsét s jövőjét. Itt van a cseléd iskolája. Itt tanulja meg, hogy a becsületes munkánál könnyebb keresetforrás is áll nyitva. A cselédszerző intézet a cseléd casinója, melegedő helye, itt trécselnek egész nap s itt figurázzák ki és szapulják meg a cselédért megjelenő asszonyokat, távozásuk után. Itt gratulál egyik cseléd a másiknak, ha elszegődött. No hiszen jó helyre mégysz, 3-ik emelet, 4 gyerek van, s az asszony minden cselédjével a kapitányságnál van. Ott mindig hiányzik egy ezüst kanál. Az intézetben, a forgalomhoz képest 3—4 kifutó van, mely szám néhol 10-ig is emelkedik. A kifutók hordják szét a városba a cselédeket s ugyanők csábítják is nemsokára vissza. A tulajdonos a manipulátiókat ismeri, de nemcsak, hogy meg nem tiltja, sőt buzdítja és ösztönzi arra segédeit, mert elve, hogy „minél nagyot)/? legyen a forgalom". A cselédszerző működését az 1041 87. számú közgyűlési szabályrendelet szabályozza. A közvetítőnek azonban kisebb gondja is nagyobb annál, hogy az abban foglalt rendelkezéseket betartsa. A szabályrendelet 3. §-ában világosan kimondja ugyanis, hogy a cselédszerzési dij a közvetített állás tényleges elfoglalásakor fizetendő, és a cselédszerző ezen dijat mégis a szerződés megkötésekor követeli, s addig a cseléd könyvét, mint a szerződés létesülésének jelét, a gazdának kezéhez nem adja, mig a közvetítési dij a gazda által ugy a saját részéről, valamint a cseléd részére előlegképen le nem fizettetett. Vidékről felkerült cselédtől igen szívesen szedi be a közvetítési dijat a cselédszerző előre, holott az állásról majd csak azután gondoskodik. * Mutatvány Molnár Lajos »A cselédügy és csciédközvetités rendszeréről« czimü munkájából.