Budapest, 1896. I. - Budapesti Negyed 10. (1995. tél)

A HÉTKÖZNAPOK

ilyen jelenségeken nem csodálkozunk, mert az állandó hadsereg káros voltát a társadalomra és az emberiségre nézve, már többször kimutattuk. Ott, ahol embereket arra kényszerítenek, hogy akaratuk ellenére azt a ruhát viseljék, a melyet rájuk adnak, ahol egy embernek a feje szerint kell tenniök és gondolkodniuk, ahol az emberből kiverik az emberi érzést és belőle akaratnélküli anyagot, barmot csinálnak, ott az ilyen jelenségek fölött nem igen lehet csodálkozni. A hadseregnél a közkatonákkal elkövetett borzasztóságokról néha-néha kiszivárog valami, de ez még csak a századrésze sem annak, amik ott történni szoktak; a katonafegyelem mindenki előtt ismeretes, ha nem tapasztalásból, hát hallásból. S épp azért, meg más száz okból követelik a szocziáldemokraták az állandó hadsereg eltörlését s az általános népfölfegyverkezést. Minden polgár legyen katona s minden katona polgár, akkor az emberek nem fogják magukat elpusztítani, nem lesznek betörőkké és gyilkosokká csupán azért, mert félnek a katona élettől. Mint utólag értesülünk a hadügyminiszter ur akképen véli elejét venni a hadseregben divó és elterjedt öngyilkosságoknak, hogy rendeletben kiadta, miszerint a katonáknak nem szabad maguknál éles töltést tartaniok, csak szolgálat alkalmával. Ha mindez vájjon segíteni fog-e a dolgon, azt bizonyára a hadügyminiszter jobban tudná megmondani mint mi. (Népszavajanuár 18.) Katonák kínzása A militarizmus átkos rendszerével együtt jár a szegény katonák embertelen megkínzása. Napról-napra ujabb és ujabb hirek merülnek fél más-más ezredekből, amelyek mind arról szólnak, hogy a szerencsétlen bakákat milyen kegyetlen módon kínozzák meg. Legutóbb a zombori 6. huszárezred 5. századából embertelen kínzásokról hoznak hirt a lapok. A legényeket nyomorékokká verik az altisztek. Egy legényt ugy megvertek, hogy öt hónapig feküdt a kórházban és akkor mint rokkantat elbocsátották. Ha valami, ugy ezek az esetek megerősíthetnek bennünket abban a meggyőződésünkben, hogy a militarizmus embertelen intézmény, amely ellen egész erővel küzdeni kell. Lapunk zártakor értesülünk a következő esetről, amelyet minden kommentár nélkül adunk, hiszen a legelkeseredettebb kifakadás sem szólhatna világosabban: Mint Aradról tudósítanak, Beinschrot Henrik, az ottani huszárezred egyik ujoncza, tegnap reggel a lovassági kaszárnya közelében egy fára felakasztva találtatott. Az öngyilkosság oka embertelen bánásmód. (Népszava, november 21.) A militarizmus Ismét egy fiatal, életerős férfi esett áldozatul a militarizmus átkos intézményének. A napilapok egykedvűen jelentik az ily eseteket és ha némelyik közülök felemelkedik is azon erkölcsi magaslatra, hogy egy keményebb szóval jellemezze a ka-