Budapest, 1896. I. - Budapesti Negyed 10. (1995. tél)

A HÉTKÖZNAPOK

árudák utján f. évi május hó 1-től kezdve a következő tiz faj valódi egyiptomi szivarka különlegességeket fogja eredeti (100 dara­bonkinti) csomagolásban a következő árak mellett forgalomba bocsátani: Nestor Gianadis kairói gyárából: 1. tétel. Sultana (szopóka nélkül), arany véggel, 100 drb 8 frt. 2. tétel. King (szopóka nélkül) arany véggel 100 drb 5 frt 20 kr. 3. tétel. Surfine (szopóka nélkül) 100 drb 4 frt 50 kr. 4. tétel. Extra fina (szopóka nélkül) 100 drb. 4 frt. - Kyriazi Fréres kairói gyárából: 5. tétel. Jockey-Club (szopóka nélkül) 100 drb 7 frt 50 kr. 6. tétel. Imperatore (szopóka nélkül) parafa véggel 100 drb 5 frt. 7. tétel. Elite (szopóka nélkül) parafa véggel 100 drb 4 frt 50 kr. - Dimitrino ét Co. kairói gyá­rából: 8. tétel. Shepheart's Hotel (szopóka nélkül) arany véggel 100 drb 6 frt, 9. tétel. Pour les Princes (szopókával) 100 drb 4 frt. 10. tétel. Luxor (szopóka nélkül) 100 drb 3 frt 50 kr. (Magyar Estilap, 1896. április 14.) - Havasok. A székes főváros utczáin és terein - hála az égnek - ismét itt vannak a havasok. A kövezet alatt, a kocsiút mentén két oldalt meredeznek husz-husz lépésnyi távolságban. Piszkos, fekete ormaikon ott díszeleg az utcza fölülkerült sara, szemete, tetejükbe pedig rendesen odatüzik a gyer­kőczök világító toronynak a rőzsesöprüjö­ket. Budapest köztisztasága egyike a leg­csodálatraméltóbb problémáknak. A nyári port az utczán felejtik rendesen és hogy el ne sikkadjon, hát napjában három-négy­szer végig locsolják; igy van aztán, hogy mi­nálunk nyáron inkább kell a kalucsni, mint őszi vagy téli időben. Az őszi esők idejében még legjobb dolguk van a lábbelieknek. A hol nem csatornáznak, ott hamar lefolyik a régi vezetéken lehulló esőviz és a ragyo­góra mosott aszfalton gyönyörűség lesz a séta. Az első három havazást békében hagyják addig, mig annyi anyag nem gyül össze, hogy összekotorva, söpörve egy jó­kora hóbuezka ki nem kerül belőle. Az első hó rendesen ott olvad el az utczán, nem ta­karítják és ez a főváros gyalogjáró lakossá­gának a keserves időszaka. Mikor végre ki­kerül a hóból, sárból egy kis havas, azt gon­dozzák, növesztik tavaszig, mig csak az el­ső ibolyafakasztó napsugarak el nem pusz­títják. Ily módon állandósítják a lucskot az utczákon és az utczai árvizek gyönyörűsé­gét ugy szerzik meg a budapesti közönség­nek. A házmesterek már megkezdték a háztetőkről a hókotrást és a mi hó nem hull a járókelők nyakába, abból a köztisztaság bajnokai Alpeseket gyártanak. (Magyarország, január 9.) - Kép az utczáról. Kezdjük a szomo­rún. A felemás se tavaszi se téli idő előcsal­ja a üvegházak minden virágát. Az utcza­sarkokon kapzsi virágkereskedők kínálgat­ják a nagy setét levelű ibolyát, a melynek illata nincsen, csak szépsége van. Reggel, hogy először megöntözik az üvegházi virá­got, a délelőtti hideg, vékony jégréteget von a didergő levelekkel, ugy néz ki a sze­gény ibolya, mintha üveg alatt volna. ­Délre kibújik a nap és az első napsugár ki­szabadítja a fogoly virágot. Ámde cseber­ből vederbe kerül szegény. A jéglemez viz­zé olvad, mely szétáztatja leveleit. A virág­gyilkosokra nincs büntetés sehol. De ugy látszik az állatvédő egyesület se nagyon

Next

/
Oldalképek
Tartalom