Budapest, 1896. I. - Budapesti Negyed 10. (1995. tél)

A MILLENNIUMI KÉSZÜLŐDÉS - A kontinens első földalattija, a villamosvasút és az új híd 105 Szobrok, képek, emlékművek

vádakra reflektálni és azokat tisztán, vilá­gosan és megcáfolhatatlanul helyreigazíta­ni. Nem kell lenézni az adózó publikumot és nem kell restelni szóbaállani a vádasko­dókkal, bármi okból vádaskodjanak is; ha­nem férfiasan szembe kell nézni a vádak­kal és a publikumot alaposan fel kell vilá­gosítani és tájékoztatni. (Magyar Estilap, augusztus 1.) - Ha még néhányszor kigyulad a föld­alatti, ki fogja a részvényeseknek kikapar­ni a dividendát 78 a parázsból? - A földalatti vasút azért olyan gyúlé­kony mert tilos rajta a köpködés. - A földalatti vasúton járni ritkán le­het, de szalonnát pirítani mindig. - Budapest mégis egy tökéletesen be­rendezett város. Az ember az anyósát a földalatti villámoson küldheti a - Pokolba. - Szenzációs följelentés. Alborák: Képzeld, a földalatti villamos kül­dött nekem egy szabadjegyet. Feigenblatt. Nos, megköszönted? Alborák: Sőt feljelentettem életveszélyes fenyegetés miatt. (Kakas Márton, augusztus 2.) Az főd alatt való veszödelöm Hogy ím majd hogy mög nem rökönyöt­tünk az nagy melegbe mondok a sógornak sokat hallottunk mán az főd alatt való va­78 Osztalék (a részvények után). sutrul legjobb lösz ha most szörzünk arrul ekkis tapasztalatot: - Lyól van aszondi, de hova mönnyünk ralyta? - Legjobb lösz, ha Tzinkotára mögyünk mondok, mivelhogy az Tzinkotai itzérül ugy is mértéköt köll vonni a kösség lyavára. Hát aztán hogy friss szalonnát töttünk az tarisznyába, mög aztán az kulatsot is mög­tőttettük egy ur le igazított bennünket egy jukon az főd alá. Itt mán kezdődött az sitétség, aztán itt is tsak olyan kanbakter árulta az bilétát, mint az főd szinén. - Mondok Tzinkotára, az harmadik hé­jon. - Aszondi nincs itt se harmadik hej se pedig Tzinkotára nem visz ez a vasút. - No mondok fene tökéletlen, hát hová vüsz? - Aszondi le a Dunájig. - No mondok hát az is lyó lösz ebbe a rökkenő melegbe. Hát éppen lyókor érköztünk mert alig­hogy mögalkuttunk az bilétára, oda gurult nagy sebösen az főd alatt lyáró gőzös. No fene szoros ajtót töttek rája, alig fértünk be rajta az tarisznyával. Hanem bizony itt se volt hivesebb mint odafönn majdnem szét durrantunk. Aztán alig möntünk egy futa­modást, aszondi az kanbakter, szájjon ki mindönki mer tüz van. Hát az igaz, hogy füstölgött is az kotsi fara, de mondok oda se neki, ha megfizettük az utat ekkis me­legöt kiállunk. - De aszondi az kanbakter ki köll szál­lani. - Mondok akkor aggyák vissza a pinzün­ket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom