Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)

I. Tanulmányok - Gajáry István: A pesti tanácsi vagyonleltárak 1702-1848

Pestre érkezése után, 29 évesen elhunyt, örökösei Bécsben élő szülei voltak, ingóságait, köztük 55 könyvét elárverezték, s a bejött pénzt juttatták el nekik. - Vö. Testamenta a.m. 107. ! 34. Ezek egyik fő oka az 1715. évi 68. törvénycikk 7. és 12. § alapján várható, az örökrész jövedelmének egyhatodáig terjedő jutalom reménye lehetett, amelynek számításakor az aktivák kamatait kellett csak figyelmen kivül hagyni. Az elvi oknyomozás során természetesen nem zárhatjuk ki az ellenőrzések lazaságából, az elszámoltatás felületességeiből adódóan, törvényellenesen remélhető nagyobb haszonvétel esélyét, valamint a családi belviszályokat sem. 35. Nánásy Baniámin: A' magyar polgárnak törvény szerént való rendes örökössé. Pest, 1799. - Tárkány Szűcs Ernő: Mártély jogi népélete. Kolozsvár, 1944. - Uő: Vásárhelyi testamentumok. Bp. 1961. 36. A leánynegyed alapja a szülők szerzett vagyona volt. - Vö. Htk. I. 6/3. §! 37. Tárkány Szűcs Ernő: Magyar jogi népszokások. Bp. 1981. 722-724. - Rácz István: Debreceni végrendeletek, 1595-1847. Debrecen, 1983. 12-13. 38. Nánásy i.m. 180-187. 39. Nánásy i.m. 183. 40. Adataink főként az özvegyen maradt nőkre vonatkoznak, a férfiak hasonló öröklési sajátosságaira vonatkozóan nem találtunk adatot. - Az asszony halála esetén a hitrész annak gyermekére, vagy legközelebbi rokonára szállt. - Vö. Htk. I. 93/6. §, 1687:11.tc., 1715:26.te! - A sajátos öröklési szabályok bonyolultságát mutatja még a jegyajándék (=a vőlegény eljegyzési ajándéka) sorsa. A férj halála esetén ez - még újabb házasságában is - az özvegyet illette meg. A menyasszony halálát követően - amennyiben leszármazói, gyermekei maradtak, az övék, - amennyiben nem, még mindig egy újabb szemponttól függött az örökös személye: esküvő előtt a menyasszony családját, utána a férjet illette meg. Vö. Htk. I. 100. ! 41. A hitrész (hitbér) "a feleségnek annak szüzességéért s elhalásáért, a férj javaiból adatik." Htk. I. 93. 42. A passzíva magába foglalhatta - a gyakorlat szerűit - a temetés költségeit is, s mind az aktivá, mind a passzíva igen gyakran tartalmazta a hitelbe kiadott (átvett) áruk értékét, ill. elvégzett és ki nem fizetett szolgáltatásokat is. Pesten az aktíva, tehát a kihelyezett tőke - úgy tűnik - más arányú összefüggésben van a készpénzzel, mint pl. Debrecenben. Itt mindkét tételben alacsony összegek szerepelnek. A készpénz esetében ennek oka lehet pl., hogy az - mint közös jövedelem, vagy aktivák kamata - nem az özvegy elfoglalható részét képezte, hanem felosztásra került. Az aktíváknál hasonló motivációt nem találtunk, sőt, a felleltározott nyugták a követelés fenntartását is jelenthették, igy a valós adatok feltüntetése valószínű. Bár erre vonatkozóan nagyobb számításokat nem végeztünk, feltételezhetjük, hogy Pesten a lakosság sokkal kisebb része foglalkozott kétirányú hitelügyletekkel, mint azt a kálvinista fellegvárban tapasztalták, s a pesti ügyletekben is hangsúlyos, sajátos szerep jut az özvegyeknek. - Vö. Rácz István: Debreceni vagyonleltárak, 1717-1848. Debrecen, 1984. 11.! A pesti gyakorlattól eltérő hitelkimutatás sem lehetett ritka. Győrben, Ernst zu Schwarzenberg hg, győri püspök hagyatéka felleltározásakor sokrovatos táblázatban foglalták össze a hiteleket, a kamatok kifizetett és hátralékos részeit, betáblázásokra vonatkozó adatokat, s mindezt pénznem szerűit is elkülönítve (rajnai, illetve bécsi értékű forintban), s bár a tabella 1821. július 30-án készült, az illető év végéig számították már a kamatokat. - Vö. Státni oblástni archív Tíebon, pobocka Őesky Krumlov. (T-i állami területi levéltár, C.K-i fióklevéltára) Schwarzenberg családi levéltár F.P.b. (=Primogenitura, Personalien). Rendezetlen, cim nélküli fasc. Ernst zu Sch. hagyatéki irataiból. 43. Legfeltűnőbb, hogy már a 18. sz. végén számos, könyvekre vonatkozó pontatlan adatot találunk, pl. : Hoffmann, szül. Rohr Barbara után (1790) "die Sammtliche Bett und geschienten Bücher", Koppauer, szül. Drocker Ewa (1791): unterschiedliche bûcher in einem Ladl", Lang Susanna (1790): "alte büchel zusammen", s Hoffer, szül. Bucher Theresie (1790) leltárában: "Ein Buch". (Testamenta a.m. 216, 229, 233, 240.) Ilyen esetekben a leltár egyéb részeitől eltérően többnyire az értéket sem tüntették fel. A Debrecenre vonatkozóan közölt könyvértékek lényegesen magasabbak, mint a Pesten felvettek, az ott becsült árak átlagban sokkal inkább az ismert kereskedői árjegyzékek realitását tükrözik. Ennek oka ugyan lehetne a könyvek rossz állapota is, de akkor azt