Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)

I. Tanulmányok - Gajáry István: A pesti tanácsi vagyonleltárak 1702-1848

1781 Kimutatás n (%) 1781-1790 Új polgár n (%) 1784-1787 Népszámlálás n (%) 1786-1788 Hagyatékok n (%) (Nemes) ? 410 (6,4) 1 (1,1) Őstermelő 48 (0,9) 35 (5,1) 194 (3,0) 3 (3,3) Iparos 1767 (33, 1) 313 (45,2) '? 20 (22,0) Kereskedő 333 (6,2) 86 (12,4) ? 1 (1,1) Közlekedés ? 9 (1,3) ? 2 (2,2) Közszolgálat ? 33 (4,8) 83 (1,3) 8 (8,8) Véderő ? 2 (0,3) 27 (0,3) 1 (1,1) Ház- és telektulajd. ? 203 (29,3) ? 5 (5,5) Zsellér, napszámos ? ? 3185 (49,4) 0 (Ismeretlen) 3196 (59,8) 11 (1,6) 2549 (39, 5) 50 (54,9) Összesen 5344 (100,0) 692 (100, 0) 6448 (100, 0) 91 (100, 0) Az összeirások más szempontjai miatt eltérő adatsorok megnehezítik a pontosabb értelmezést, de ez nem is célunk. Az iparosok nagy száma a leltárfelvételi esetek között megközeliti e réteg városi foglalkozásstatisztikai arányszámát, ugyanakkor az egyetlen kereskedői leltár valószinüleg csak véletlen eset. Két ponton már az összevetés lehetőségét is megkérdőjelezve torzítanak adatsoraink: egyrészt a nemesek - bár nagy számban éltek a városban, polgárjogot nem szereztek, hiszen privilégiumaik többet biztosítottak számukra, mint amilyenekhez ennek révén juthattak volna, - hagyatéki eljárásait valószínűleg a birtokaik fekvése szerint illetékes megyei hatóságok folytatták le, másrészt pedig, hogy a polgárjog megszerzésének alapja lehetett ház- és te-lektulajdon. Mivel ez nem foglalkozási kategória, csupán a polgárösszeirás alkalmazza e meghatározást a foglalkozás helyett. (Az örökhagyók közé felvett öt háztulajdonos ügyirata foglalkozást nem tartalmazott, s az elhalálozottak e címen nyertek polgárjogot.) Tágítva statisztikai vizsgálódásunk időhatárait, nézzük meg az 1786-1800 között eltelt másfél évtized hagyatéki ügyeinek leltárait! Az ügyek elhúzódásának következtében az iratkör csak hozzávetőlegesen határozható meg, esetünkben 946 db ügyiratot tanulmányoztunk át.

27 E szám azonban nem tartalmazza a tényleges ügyek számát, hiszen gyakran van rá példa, hogy a végrendelet és a hagyatéki eljárás külön került irattározásra; találunk leltáraink között korábbiakról készített másolatot is, amely az eredeti időpontban nem került irattározásra. Utóbbiaknál feltételezhető, hogy a családok maguk őrizték meg a korábbi összeírásokat, igy azután egy későbbi haláleset után, a vagyonelosztás kapcsán keletkezett jogvita eldöntésére, vagy éppen megelőzésére csatolhatták ezek kópiáját. Az ilyen esetek létrejöttének más, ugyanígy nem kizárható magyarázata, hogy levéltáron belül szerelték az ügyiratokat, számunkra azonban ez az eljárás is megfoghatatlan, az eredeti irattári segédletek hiánya miatt; az anyagok évtizedeken át élőként történő kezelésére már csak utalólapok, ún. téritvények jelzéseiből következtetünk.

28 Összeállításunkban csak minden elsőként felvett leltárt vettünk figyelembe, tehát amennyiben - újabb elhalálozás, stb. miatt - új felvételre került sor, számításaink során ezeket figyelmen kivül hagytuk; felvettünk viszont