Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)

IV. Levéltártörténet - Szerényi Imre: Tíz éves az Országos Vízügyi Levéltár

máoyi osztályán keletkezett terveket magába foglaló gyűjteménye érdemel figyelmet. A területi vizügyi igazgatás szervezetében az államosításokig terjedő' idó'szakban gyakori és mélyreható változások követték egymást, a folyamfelvigyázói, vizirendó'ri, hajóútkitüzési teendó'k ellátására az 1870-es évektó'l - a korábban működött folyamfelügyeló'ségek helyett - a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium folyammérnöki hivatalokat szervezett. A Levéltárban őrzött fondjaik közül a Budapesti Folyammérnöki Hivatal 1880-1948 közötti években keletkezett anyaga a leggazdagabb: ennek hatáskörébe tartozott 1920-ig a Dunának Kismarostól Baranya megye határáig húzódó szakasza. Az államositás előtti korszak területi vizügyi szerveinek fond csoportjában a kultúrmérnöki hivatalok anyagai képviselik a legnagyobb értéket. E hivatalok feladata volt a lecsapolási, öntözési, patakszabályozási munkák helyi irányitása. A Földmüvelés- Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztériumban létrehozott Országos Kultúrmérnöki Hivatal felügyelete alatt 1881-ben nyolc kultúrmérnöki hivatalt, illetve kerületet szerveztek. A mai országterületet figyelembe véve, valamennyi itt müködo hivatal iratai megtalálhatók a Levéltárban. Forráskutatási szempontból külön figyelmet érdemel, hogy 1886-tól e hivatalok feladata volt a vizjogi törvény (1885) végrehajtása és ennek kapcsán a vizhasználatok engedélyezése. A kerületi kultúrmérnöki hivatalok iratait jogutódjaik saját irattáraikba olvasztották, igy azok azonos területi csoportosításban maradtak fenn, ilyen körülmények között tehát a mai megyékre vonatkozó "kultúrmérnöki" iratok megköz élitől eg teljesnek tekinthetők, s csak kisebb részük került a megyei levéltárak Őrizetébe. A vizjogi engedélyezési hatósági jogkörben létrejött un. "vizikönyvi iratok" mind gazdaságtörténeti, mind helytörténeti szempontból különlegesen értékes forrásanyagot képviselnek. Számitógépes feldolgozásuk, kutathatóvá tételük a Levéltár Kiemelt feladatai között szerepel. Az államositás után keletkezett vizügyi iratok teljes egészükben az OVL illetékességi körébe tartoznak s az őrizetében lévő fondokból nyomon követhetők vizügyi igazgatásunk szocialista kori fejlődésének egyes fázisai, szervezetének kialakulása. A vizügyi szakigazgatás központi szerve a felszabadulástól 1948-ig a F öld müve lés ügyi Minisztérium (FM) volt, ezt követően az Országos Vizgazdálkodási Hivatal gyakorolta a felsőszintű ágazati irányitást. Az 58/1951. Korm. sz. határozat a vizügyi feladatok ellátását az FM és a Közlekedés és Postaügyi Minisztérium között osztotta fel. A vizügyi igazgatás csak 1953-ban az Országos Vizügyi Főigazgatóság megszervezésével nyerte el ismét egységes szervezeti kereteit. A vizügyi igazgatás területi szervei is többszörös átalakuláson mentek keresztül s a gyakori átszervezéseknek értékes iratanyagaik is gyakran áldozatul estek. Az 1948-1951 között működött vizgazdálkodási körzetek 1952-1953 folyamán az FM kultúrmérnöki és belvizrendező hivatalaivá, illetve a KPM árvízvédelmi és folyamszabályozási hivatalaivá alakultak. E hivatalok feladatkéreit 1953 után a mindmáig változatlan szervezeti-működési formában működő vizügyi igazgatóságok vették át. Az OVL gyűjteményes fondjai közül kiemelkedő jelentőségük van az 1948 előtt keletkezett térképekből alkotott állagnak. A kapitalista kori térképtári