Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)

IV. Levéltártörténet - Böőr László: A 200 éves Pest megyei Levéltár

A vármegyék "áthidaló" megoldásként "regestrator"-t alkalmaztak. Az első' önálló levéltári tisztviselő 1785 szeptemberétől Zólyom megyében Remenius Károly volt.

22 Pest vármegye 1785. nov. 29-én Ballá Gábort nevezte ki regestratorrá.

23 1793-ban Ballá Gábort már mint levéltárnokot confirmálták. Feladata volt az akták lajstromozása, kezelése, mutatózása valamint az előiratok után kutató érdeklődő tisztviselők és magánfelek útbaigazítása.

24 Föglein Antal igy irt róla: "Pest vármegye szerencséje,.. .hogy olyan kiváló szorgalma és munkabírása révén országszerte ismert s ezért legfelsőbb helyen is kitüntetett levéltárnoka volt, mint Ballá Gábor. Cs

r ídben, minden feltűnő jelentés nélkül rendezte és lajstromozta a levéltárát. Olyan példás rend honolt az ő kis birodalmában a vármegye iratai között, hogy hozzájöttek tanulni a vidéki, kezdő levéltárnokok Tolnából, Baranyából.

25 Salamon Ferenc szerint: "Nézzen be bárki Pest megye levéltárába, s az 1848 előtti táblabírói levéltárat oly rendben, s annyiféleképpen lajstromozva találja, amint tán más országokban egy levéltár sincs. Bármely évszámot, bármely családi vagy helynevet vagy tárgyat azonnal megtalálhatunk a pontos indexekben, melyek maguk egy kis levéltárat képeznek számos óriási fóliansokban."

26 A vármegye akkori vezetői a nemesi vármegye kiváltságainak biztosítékait látták a levéltárban, és jelentőségét ennek megfelelően is értékelték. "Megyénkben Leveles Tárház, mint megyénk legfőbb kintse..." irták 1811-ben a Helytartótanácsnak.

27 Nem nehéz felfedeznünk a "kints" valódi értékét, alapvetően kettó's jellegét: a különböző - elsősorban nemesi kiváltságok - dokumentálása, és a mind összetettebbé váló megyei közigazgatás segitése. E kettó's feladat ellátására a vármegyék közül először - és egészen 1950-ig egyedül - Pest vármegye vicearchiváriust - allevéltárnokot - is alkalmazott. Ezek az évtizedek a nemzeti múlt iránti érdeklődés feléledésének korszakában a megyei levéltárakat még nem tekintették e források őrzőhelyének. Ezt mutatja, hogy olyan jól felkészült, lelkiismeretes levéltáros is, mint Ballá Gábor a megyei adó-összeirásokat, a népességösszeirásokat "a föld kimérésekhez készitett nyomtatott lajstromokat és normális iktatásokat. . .s más egyéb olyan Írásokat, melyek Magyar Hazánknak az Ő ősi szakaszaiban s törvényes állapottyában lett visszahozásával haszontalanokká változtak, ki mustráltam... "28 irta és "az archivum kicsinysége miatt" papirmalomnak illetve kereskedőnek átadta. A későbbiekben pedig veszni hagyta a megyei szolgabirák működésének teljes iratanyagát, majd a 19. sz.-i adóösszeirások teljes anyagát is. A 19. sz. elejére valamennyi vármegyében megjelentek az önálló levéltárosok, kialakultak a levéltári hivatalok. Bár 1835-ben a Helytartótanács általánosságban rögzitette a levéltárak és levéltárosok feladatait, azok részletes kidolgozása az egyes megyékre maradt. A korszak legjobb levéltári szabályzatát Pest vármegye készítette Nyári Pál megyei aljegyző' vezetésével. Az 1841-ben elfogadott szabályzat részletesen rögzitette a levéltár és a levéltárnok feladatait, meghatározta az iratkezelést. < A levéltárban őrzött iratanyag meg is érdemelte ezt a megkülönböztetett gondoskodást. A 18. sz. végén megindult nemzeti ébredés és ezzel kapcsolatban Pest vármegye kiemelkedő szerepe az iratokban jól nyomon követhető. A 19. sz. reformmozgalmainak Pest vármegye volt egyik fontos bázisa s ezáltal a reformmozgalom kutatásának felbecsülhetetlen értékű forrásbázisát őrizte meg vármegyénk levéltára.