Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)

IV. Levéltártörténet - Nagy István: Visszaemlékezések a Fővárosi Levéltárban eltöltött szolgálati időről (1945-1948)

könyvtárban. Hosszú ideig, évekig tartott, mig a könyveket valahogy feldolgozták. Közben természetesen nem szünetelt a könyvvétel sem. A forint kibocsátása után könyvaukciókon rendkivül alacsony áron, 2-3 Ft-ért is lehetett értékes müveket vásárolni. Ezt a lehetőséget a levéltár ki is használta. A térképgyűjteményről A kéziratos és nyomtatott térképekből álló gyűjtemény szintén a Bazilikában vészelte át az ostrom hónapjait. Az ostrom után visszaszállították a városházi levéltári helyiségekbe. A térképek között sok volt a feldolgozatlan. 1945 után Horváth Gyula foglalkozott a térképek kezelésével, ő folytatta a feldolgozást, a katalogizálást, amelyet nagy gonddal és szakértelemmel látott el. Fodor Ferenc egyetemi tanár, aki a térképgyűjteményben végzett kutatásokat, nagy elismeréssel nyilatkozott a katalóguslapokról. A térképeket a topográfiai kutatásokhoz, a régi városi épületek helyének megállapításához gyakran használták fel. Az országos térképfelvételek budapesti szelvényeinek példányait a levéltárnak hivatalból kellett megó'riznie. Az 1948-49. évi személyi változások 1948 őszén - politikai indokok alapján - a fó'város tisztviseló'i apparátusában nagyarányú változások következtek be, ebbó'l a levéltár sem maradt ki. A fó'város akkori vezetése által politikailag megbízhatatlannak minősített, főleg vezető állású tisztviselőket, nyugdíjaztak vagy rendelkezési állományba helyeztek. A levéltárnak, annak ellenére, hogy alkalmazottai közül többen, igy a vezetők is, a szociáldemokrata vagy a kommunista párt tagjai voltak, rossz politikai minősitése volt. A leváltások következtében 1948 őszén nyugdíjazták, illetve elbocsátották Kovács Lajos főlevéltárost, Rokken Ferenc levéltárost, Belitzky János levéltárost, 1949 tavaszán Bánrévy György levéltárost, a hivatalvezető helyettesét és Niklai Péter levéltárost is, ő egyébként már nyugdijas korban volt. E személyi változások komoly szakmai veszteséget okoztak a levéltárnak. Még szerencse, hogy a nyugdíjazottak közül többen más formában és keretek között, továbbra is folytatták szakmai és tudományos tevékenységüket, bár ezt nem a fővárosi levéltár részére hasznosították. Niklai és Bánrévy nyugdíjazásuk után ipartörténeti feldolgozások céljából végeztek feltáró munkát Mérei Gyula és Lederer Emma megbízásából. Dolgoztak a Levéltárak Országos Felügyelősége, később a Levéltárak Országos Központja részére is. Bánrévy pl. német levéltári szakmunkákat fordított, Niklai levéltári anyagot leltározott. Kovács Lajos búcsút mondott a levéltárosi szakmának, a Természettudományi Múzeum munkatársa majd osztályvezetője lett. Rokken Ferenc jogászként ipari vállalatnál helyezkedett el. Belitzky János tanárként működött tovább. A levéltárhoz beosztott új dolgozókkal elsősorban a levéltári személyzet politikai összetételét kívánta a főváros akkori vezetése megjavítani. Ilyen célból Miliők Évát már 1947 tavaszán a levéltárba helyezték. O különben elég jól ismerte a levéltári viszonyokat, mert az ostromot, mint politikai üldözött, a bazilikái altemplomban vészelte át. A személyzeti változások következtében 1949 tavaszán Miliők Éva lett a levéltár helyettes vezetője. Vezetőnek még 1948 őszén Hajdú Henriket, a fővárosi könyvtár megbízott igazgatóját nevezték